Felső-Maros menti hímzések
Felső-Maros menti hímzések: három község: Holtmaros, Magyaró és Disznajó vászonhímzései. Párna-, derékalj- és lepedővégekre varrták vörös vagy kék pamutszállal, esetleg a kettővel együtt. Hímzőtechnikája a → szálánvarrott öltés, a → keresztöltés, a → szálvonás és a → vagdalás. Megkülönböztető szerkezeti sajátosságai: a széles középhím mellett az ugyancsak széles peremdísz; továbbá a peremet a középmezőtől elválasztó vonal, amely nemegyszer csíkká szélesül – mint Torockón – és negatív hatású mintával van kivarrva. A Felső-Maros menti hímzésekre a füzéres minták a legjellemzőbbek. A füzér lehet laza, könnyed, virágokkal, csillagokkal megszakított inda, jellemzőbb azonban az erőteljes mértani zegzugvonal, elmértaniasított virágtövekkel közeiben. Ezt a mintát mindig kék és piros fonallal varrták, s a szálánvarrott hímzést szálvonásos-vagdalásos technika beiktatásával tették változatossá. Más munkákon, ill. mintákon is megtaláljuk a szálánvarrott és vagdalásos technika együttes alkalmazását, csupán kevesebb szín felhasználásával (a szálánvarrott rendesen kékkel vagy pirossal készült s a vagdalás fehérrel). Találunk a Felső-Maros menti hímzéseken állatalakokat is, „nyúlnak” nevezett egykori heraldikus griffet, egyszarvút és szarvast. – Irod. Palotay Gertrúd–Szabó T. Attila: Ismeretlenebb erdélyi magyar hímzéstípusok (Népr. Ért., 1941).
Lepedővég kék-piros hímzése fonottas öltéssel és szálvonásos vagdalással (Felső-Maros mente)
Párnavég hímzése kék-piros fonottas öltéssel és szálvonásos vagdalással (Felső-Maros mente)
Párnavég kék-piros hímzéssel, fonottassal és szálvonásos vagdalással. Részlet. (Felső-Maros mente)</k
Lepedővég hímzése kék-piros fonottassal és szálvonásos vagdalással. Részlet. (Felső-Maros mente)
Fél Edit–Hofer Tamás
