ivóharang: a kiskunsági és a kecskeméti legelőkön az elhasznált kolompból készült vízmerítő edény. Egyéb elnevezése: ivókolomp, mericske, vízmerő harang. A pásztorok a falusi kováccsal a csészék füléhez hasonló fogantyút forraszttattak rá. Leginkább az ide-oda vándorló gulyánál élő juhászok használták. Ásott gödörkutakból merítették vele a tejszínű, szennyes turjánvizet és a magas talajvízű →kopolyakútból vagy sírkútból az ivó- vagy főzővizet. A földbe ütött ásó nyele végére borítva a nyájjuhásznál a helyfoglalás jele is volt. Szórványos adatok szerint használták az ivóharangot (ivókolomp) a hajdúsági legelőkön is. A Hortobágyon inkább az →ivótülök helyettesítette. Viski Károly szerint a kolomp alakú vízmerítő, gyümölcsszedő fakéregedények (→kászu) emlékét őrzi a fém ivóharang, amelynek alakja a kéreg kászuéval egyező, bár az sem lehetetlen, hogy az ivóharang egykori bőr ivóedény fém mása. Hasonlóak az ivóharanghoz a szardíniai pásztorok füles tülökpoharai. – Irod.Madarassy László: Ivóharang (Népr. Ért., 1906); Herman Ottó: A magyar pásztorok nyelvkincse (Bp., 1914); Málnási Ödön: A szoboszlói juhászat (Népr. Ért., 1928).
Ivóharangok (Kecskemét, Izsák, Szabadszállás, Bács-Kiskun m.)
Gunda Béla
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.