klarinét, klanét
klarinét, klanét: az egyszerű nyelvsípok családjának legismertebb tagja; gyári hangszer. A magyar népzenéhez → hangszeres együttesek tagjaként és szóló hangszerként is köze van. A cigányzenészek B- és A-klarinétot használnak, s cigánysípnak is nevezik. A paraszt rezesbandák leginkább az Esz-klarinétot kedvelik. Parasztok és pásztorok szóló hangszereként az említetteken kívül előfordul régebbi gyártású D-, sőt C-klarinét is. – Átlagos parasztklarinétos nem igényli a kromatikus hangokat; az ezeknek megfelelő billentyűket a klarinéton felpeckeli, hogy még véletlenül se használhassa. Ha ilyen billentyű elromlik, annak nyílását egyszerűen viasszal betömi. Pásztorok kezében a klarinét a furulyahagyományt folytatja. Lehetőleg furulyaszerűen díszítenek, variálnak rajta, s miután általában egymaguk játszanak, használják a klarinét kevésbé rikító mély regiszterét is. Nem így a rezesbandabeli parasztklarinétos, akinek hangszere ki kell hogy visítson a rézfúvók közül, ezért az írott g’-n aluli hangkészletet nem használja (az írott c’” fölöttieket pedig nem tudja megszólaltatni). A magyar nép között az éles nyelvsíphangnak régi hagyományai vannak (→ duda, → nádsíp); részben ennek köszönhető, hogy a klarinét viszonylag kevés idő (kb. az utóbbi háromnegyed század) alatt került bele a hagyomány vérkeringésébe.
Sárosi Bálint
