kolostormunka, zárdamunka, ereklyetartó kép: kazettaszerűen mély tartóba helyezett viasz medalion, relief vagy szentkép, melyet leginkább a filigránhoz hasonlító kézimunka díszítmény vesz körül. A legkorábbi darabok egyházi, ill. szerzetesrendi használatra készültek, ereklyék reprezentatív elhelyezése céljából, de hamarosan világi családtagoknak szánt ajándékká váltak, vagy adományok viszonzásaként kerültek házi használatba. Némely kolostorban a 18. sz.-ban eladásra is készítették. A benne levő ereklyékre feliratos cédulák utalnak; általában azonban még valamilyen ábrázolás is van a kép közepén (mely fokozatosan az ereklyét is háttérbe szorítja): pl. viasz „agnus dei” vagyis →Isten báránya-medalion, mely korai keresztény szokás maradványa. Ilyen szimbólummal igyekeztek helyettesíteni a pogányok megigézés ellen viselt érméit. Rómában való szentelésük a kolostormunkákat készítő szerzetesek jelentős ünnepe volt, ekkor szentelték ugyanis számukra a feldolgozandó viaszt is. – Kegyképek, szobrok másait is mintázták viaszból, mint pl. a salzburgi vagy a prágai kis Jézust. Formailag ezek már gyakran inkább szobrok, és átmenetet képeznek az ún. →Mária-házak már jellegzetesen népi műfaja felé. A kolostormunkák egy csoportja kollázstechnikával készült, selyem-, brokát-, papírdarabokból, az arcokat pedig pergamenre festették. Ezek gyakran a barokk ún. „Szent színházak” mintájára kulisszaszerű rétegekből állnak. – A kolostormunkákra általában jellemző díszítmények: fémszálból készült sodrony, csipke, zsenília, gyöngy, flitter, előre készített viaszhártyából préselt virág, papírforgács stb. A díszítmények elrendezésében a kor stílusjegyei is megmutatkoznak. – 19. sz.-i változata az ún. „burított” üveg, mely színezett viaszszenteket tartalmaz. – Az első templomi kolostormunkák a 17. sz. elején készültek; az 1680-as években már polgári használatban is előfordultak; virágkora a 18. sz.-ra esik. A mo.-i kolostormunkáknak is jelentős része e korszakból való, lelőhelyük Ny-Mo. – Pontosabb ismereteink csupán a bajor készítőhelyekről vannak, de kétségtelenül Bécsből is kerültek hazánkba kolostormunkák, továbbá valószínűleg készültek Ausztria több vidékén, Cseho.-ban és Felső-Mo.-on is. Általában a ferences, szalézi és orsolyás apácáknál volt szokásos. Néha világi munkaerőt, pl. szabót is igénybe vettek készítésükhöz. Adatközlők szerint több hazai kolostormunka származik a győri orsolyás nővérektől, a szombathelyi székesegyház egy ereklyefoglalatának felirata szerint valóban maguk is készíthették. Ny-Dunántúl gazdagabb parasztházaiba is elkerültek a kolostormunkák, különösen kedveltté vált a „burított üveg”. Az előbbi helye a →szentsarok, utóbbié a →sublót teteje. – Irod.Schleich, Elisabeth und Erwin: Frommer Sinn und Lieblichkeit (Passau, 1973).
Kolostormunka a mariazelli ún. „Schatzkammer Madonna” képmásával (18. sz., Győr)
Varga Zsuzsa
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.