Elváró módszer
Elváró módszer v. beváró módszer (exspectativ) az orvostanban azon reakció szülötte, amely a mult században, sőt még a jelen század elején is divott, s az erősen tulhajtott aktiv gyógyítási módok ellen támadt fel. Ezen módszer lényegében abban áll, hogy az orvos, természetesen csak oly esetben, amidőn sürgős beavatkozás nem szükséges, sőt a betegségre közvetlenül beható módszerrel nem rendelkezik, várakozó állást foglal el, s betegét ugyan orvosság nélkül, vagy csak indifferens szereléssel hagyja, de figyelemmel résen áll s pontosan ellenőrzi a bántalom lefolyását, hogy amint annak lehetősége vagy szükségessége felmerül aktive is felléphessen. Ezen módszer alapján lehetett csak felismerni a betegségek természetes lefolyását s igy itéletet hozni az orvoslási módszerek felett. Magában véve ezen módszer természetesen nem képez külön orvoslási rendszert, s minden oly betegségben, amelyben az orvosi tudomány akár csak tüneti, vagy még inkább lényegi hatásos szerelést ismer fel, az E. módszer elveszti jogosultságát. Legfontosabb szerepe ezen módszernek azonban a kórjelzés megállapításánál van, midőn valamely betegség első idejében a tünetek oly kevéssé kifejezettek, hogy biztos kórjelzést megállapítani nem lehet, s miután ennek kell az orvoslás alapjául szolgálni, azon esetben, ha a beteg állapota megengedi, nehány napi várakozás gyakran nagy haszonnal jár.
