Fogalom
Fogalom, az emberi ész megnyilatkozásának első foka, v. amennyiben az ész alsó fokát értelemnek nevezzük, a F. az emberi értelem első fontos nyilvánulása és egyszersmind eszköze. Mig az érzéklet, sőt a képzet és a képzetre való visszaemlékezés is közös emberrel és állattal, ugy a F.-nál már a tisztán emberi értelem kezdődik és fokozódik észig, lelkiimeretig, eszményig. A F. a tudás, gondolkozás és megismerés első foka. Az érzéklet még függővé tesz bennünket a külső (v. belső) benyomástól, a képzet már a mienk, mint belső, maradandó benyomás, vagy visszképe az érzékletnek. De már a F. által urai lettünk ugy a külső tárgyaknak, mint képzeteinknek is. A F. által a sokaságban kitaláljuk az egyenlőt és hasonlót, valamint a különbözőt és hasonlatlant is. Amidőn az egyenlő és hasonló tárgyakat összefoglaljuk és a sokféle egyenlőnek és hasonlónak egy nevet adunk, ezáltal a valóság, az érzéklet fölé emelkedtünk, valami nem létezőt, észbelit, de a sokaság fölött uralkodót, valami magasabbat alkottunk. A gondolkozásnak ez az operációja, hogy a rendetlen tarka képzetekből hasonlókat és különbözőket csoportokba választ szét és az egymással rokon benyomásokat, képzeteket és tárgyakat összefoglalja és igy elvont képzetekké alakítja át, ez a F. alkotása. A F.-nak eszerint rendező tulajdonsága van, rendezi a sokfélét, szétszórtat, tarkát kisebb-nagyobb egységekké, melyek maguk közt hasonló képzetekből alakultak és más egységekkel minőségre nézve ellentétben állanak. A F. tehát az összefoglaló, elkülönítő és rendező ész eredménye.
A F.-nak nagy fontosságu hivatása az, miszerint a végtelen számu jelenségeknek és tárgyaknak könnyebb áttekintését szerezze nekünk. Minden F. rögzítésére szolgál a szó, a szó tehát a gondolkodás nélkülözhetetlen eszköze, a szótár egyszersmind az emberi F.-ak tára, és az embernek gondolkozása annál tágabb, mennél több az öröklött és ujonnan csinált szava. Nyelv és gondolkodás szorosan összefüggnek. Gondolat logikai alakban csakis mint mondat létezik. Képzetekben csak a művész v. az egyszerü ember gondolkozik, a valódi gondolkodó nem nélkülözheti a nyelvet. A nyelv, mint egy egész nemzet sok ezer éves műve, szóalkotása és szófüzése, a multkor egész szellemi tárát adja át a mai gondolkozónak; ez rá nézve megbecsülhetetlen kincstár, habár némelykor nagyon feszélyező nyüg is.
A F. osztályozása nagyon könnyen folyik a benyomások csoportosításából, melyet nyugtalan lelkünk szakadatlanul végez. Lehetnek külső érzékleti F.-ak és pedig eszerint vagy tárgybeli (természetrajzi) F.-ak, v. minőségbeli F.-ak (melyekben a tárgyak fizikai minőségei szétszedetnek és az egyes érzékek benyomásai: szin, hőség, ruganyosság stb. foglaltatnak össze különálló, habár ilyenkép nem is létező F.-akká). Ezek a térbeli F.-ak, melyeknek egyik fontos absztrakcióját a geometriai formák, mint a térbeli benyomások utolsó levonásai, F.-ai képezik. A térbeli F.-akhoz sorakoznak az időbeli cselekvés és történés, változás számlálhatlan, szüntelen képei. A külső érzéklet világát követi a belső érzéklet végtelen világa, amelyben az ember magát mint érző, gondolkodó, törekvő, akaró és cselekvő lényt ismeri meg és a lelkiismeret megnyilatkozását tapasztalja. Innen származnak a morális F.-ak, az egyéni és társadalmi minőségek és kötelességek F.-ai.
Mindeddig csak oly F.-akról beszéltünk, melyek közvetlen a külső vagy a belső benyomások, tárgyak, minőségek, cselekvések és változások absztrakciója (elvonó, elkülönítő összefoglalása által) származtak. De ez a F. képzés, amily rendet és világosságot hoz is a benyomások tarka zürzavarába, amennyire meg is könnyíti a gondolkodást és áttekintést, még sem elegendő a gondolkozás gyors kormányozására. Ide még szükséges volt a F.-ak fölfelé emelkedő skálája, a gondolati lajtorja, az a lajtorja, amit a bibliai legenda említ, amikor az ősapa álmában összekötve látta a földet az éggel és a lépcsőkön föl- és alászálló angyalokat pillantott meg. Ez a föl- és alászállás, a gondolatnak ez a röpte annyit jelent, hogy az emberi ész nemcsak a tárgyakat és képzeteket tudja csoportosítani, elválasztani és az elemek, részek, tulajdonságok, tér és időszerint szétszedni, de hogy tovább mehet, hogy a F.-akat is csak ugy csoportosíthatja, mint a tárgyakat, hogy a F.-ak fogalmait alkotja és igy mindvégig a csúcsig, mely minden fogalomnak fogalmát tartalmazza és annak v. Isten, v. Természet, v. Erő nevet adunk.
A F. lajtorjáját és széles alapzatát teljesen elkészíteni még nem igen próbálták. Csak általános, egymással nem igen összefüggő osztályzásokat kisérlettek meg. Ilyen szokásos osztályzási F.-ak: a nem (mint magasabb), a faj (mint alatta álló F.), alfaj, válfaj, család. Vagy pedig egyetemes F. (köztárgyak), egyedi fogalom (isten, nap, egyes személyek és megnevezett sajátos tárgyak). Továbbá képeztettek emelkedő F. sorok, mint: ember, család, törzs, nemzet, faj (race), emberiség, gondolkodó lény, szellem, angyal, isten. Minde sorozatokat és skálákat mindeddig nagyon önkényesen képezték, ami nagy tévedéseknek szolgált szülő okul, midőn a haladó absztrakció által képzett F.-akat és szavakat mint valóságokat, mint teremtő mintaképeket kezdték tekinteni (Plato, a nominalizmus, Hegel). Ennek ellenében a mai fölfogás a F.-akat csakis elvont képzeteknek tekinti, melyek a mindenség képét összefoglalják és az adottak tömegét rendezik. Igy az u. n. alapfogalmakat (l. o.) a kategoriákat, mint ama bizonyos legfőbb F.-akat, melyek alatt minden létezőt és történőt felfoghatunk, sem kell egyébnek nézni, mint az absztrakció eredményének. Ezek a kategoriák Aristotelés szerint a lény (substancia), minőség (qualitas), mennyiség (quantitas), cselekvés (actio), szenvedés (passio), hely (ubi), idő (quando), viszony (relatio, ok-okozat, szükség-esetleg), helyzet (situs), jellem, sajátság stb. A legfőbb morális F.-akat végre eszméknek (ideáknak) nevezzük.
Minde F.-ak mai fölfogás szerint (külső és belső) tapasztalat szüleményei, melyeket az osztályozó és elvonó ész rendbe szedett. A F.-tól v. képzetekből származó gondolati tárgyaktól nagyon különböznek a képzelem, az alkotó fantázia fogalmai. A nép naivsága épp ugy mint a művészet teremti jobbadán az ily képzelmi F.-akat, melyek, ha jól meg nem figyeltetnek, a tudományos és közfelfogásba át szoktak menni és ott zavart okoznak. Egyáltalában, mielőtt valamely F.at v. szót akceptálnánk, vizsgálnunk kell, hol és mikor eredt az a fogalom, és eredetileg micsoda jelentése volt ennek v. annak a szónak. A legnagyobb hibák akkor történnek, mikor egy sokértelmü szó fogalmából következtetéseket akarunk vonni a praktikus életre és amellett elfelejtjük, hogy ez a szó bizonyos körülmények alatt támadt, melyek sokban elütők voltak a mostaniaktól. Hogy az iskolai meghatározásokat tovább is ismételjük, megjegyezzük, hogy a F. a nem és a faj által van körülirva, hogy megkülönböztetjük a F. tartalmát a körétől, melyek megfordított viszonyban vannak egymással. Végül megjegyzendő, hogy világos a F., ha a hasonlóktól eléggé van megkülönböztetve, tiszta pedig, ha a tartalmuk teljesen tudva van. A F. tartalmát a tulajdonságok és részek teszik ki; ezek közt található a specifikus minőség, a sajátos jegy. L. még Logika.
