Noszairi
Noszairi, a Libanon-hegységben Tripolisz körül, a part mentén egészen az Orontesz torkolatáig lakó földmives paraszt nép, mely külsőleg a mohammedánsághoz tartozik, de rejtett dogmáiban és szertartásaiban tőle lényegileg eltérő vallásos hagyományokat követ. Az iszlám külső leple alatt a szir ősvallásnak keresztény elemekkel vegyült maradványát őrzik. A N.-k vallása a siita iszlám legtulzóbb formáiból ágazik el, amennyiben Alit, kit képletesen a «méhek urának» neveznek, az istenség megtestesülésének hiszik, a napban és a felhőkben az ő megjelenését szemlélik. E hitük azonban a háromság képzetével van összekapcsolva: Ali isteni személye mellett még Mohammednek, kit függönynek (hidsáb), és Mohammed egy hivének, Szelmán al-Fáriszinak, kit kapunak (báb) neveznek, tulajdonítanak isteni lényeget. E három egységet a neveik kezdőbetüiből alakult «'AMSz» szent formulával jelölik. Ali különböző korszakokban különféle alakokban nyilvánult. A N.-k az iszlámból átvették a naponkint ötszöri imát, de az imaidőkre nézve a közönséges iszlámtól eltérnek. A mohammedán (siita) ünnepeken kivül némely ó-persa ünnepet is ülnek, a nórúzt (l. o.) és a mihradsán őszi ünnepet; a kereszténységből átvették a karácsont, a bor konszekrációját, mely vallásos szertartásaikban nagyon előkelő szereppel bir. A régi szir pogányság számos maradványát a szentek kultuszának leple alatt őrizték meg a pogányság ős szentélyeinek helyein; többek közöttt a fák kultusza nagy mértékben maradt fenn közöttük. Vallásuk egyik lényeges mozzanata a lélekvándorlás hite; valamint Ali, az istenember, különféle nemzedékeknek más-más emberi alakban jelenik meg, ugy Aďsa, Mohammed felesége, Fátima, Mohammed leánya, is csak Máriának más-más megjelenései. Tanaikat és szertartásaikat nagy titkolódzással rejtik el a hozzájuk nem tartozók elől; sőt felekezetükön belül is csak a beavatottak ismerik a vallás összes titkait; a felavatás különös ünnepélylyel történik, melynek központja a bor megszentelésének liturgiája. Vallásos tanaik elárulását nagy büntetésekkel torolják. Mindamellett 1847-ben Catafagónak, a beiruti porosz konzulátus dragománjának sikerült egy N.-katekizmust megszerezni és közzétenni. 1865-ben pedig a protestáns vallásra áttért N., Szuleimán Efendi Adani, előbbi vallástárasainak dogmatikájáról, szertartásairól és szokásairól arab nyelven egy külön könyvben számolt be, mely az American Oriental Society folyóiratában (1866) angol nyelvre fordítva, a N. vallás fő dolgaira nézve beható tájékozást nyujtott.
A N. felekezeti alakulásának kezdeteit homály borítja; ők maguk valami Al-Khuszaibit-t tekintenek vallásuk alkotójának, tőle vallásos iratok is fenmaradtak, melyeknek hagyományát Haszan al Aszkari siita imámra (megh. 873.) vezetik vissza. Róla Khuszaibijjá-nak nevezik magukat; a N. elnevezést (mely a naszráni, a. m. keresztény, duiminutiv alakja) ellenfeleik alkalmazták róluk. Csak körülbelül 75.000-en vannak, kik egymás között tanaik némely árnyalataira nézve egymással ellenkező szektárkra oszolnak.
