Paschasius Radbertus,
Paschasius Radbertus, szent, Benedek-rendi szerzetes, később apát Corbie kolostorban (Picardia), korának legutódsabb teologusa, szül. Soissonsban 786 körül, megh. 858 után, valószinüleg 865. Emlékünnepe a soissonsi egyházmegyében árp. 26. Munkái: De corpore et sanguini Domini; Comment. in Matth.; Vita s. Adalhardi; Vita S. Walae; Passio Ruffini et Valerii Mart; Expos. in Ps. 44; In Threnos; De fide, spe et caritate. Neki tulajdonítják a De partu virginis c. művet is, melynek szerzője gyanánt különben toledói Ildefonzot állították. P. munkái közül különösen figyelmet érdemel De corpore et sanguini Domini címü, mely a berengári viták alkalmával és később a XVI. sz.-ban nagy fontosságra emelkedett, mert a kálvinisták szerint P. újításokat hozott az egyház tanításába s a transubstanciációt (l. Átváltozás), amint később dogmaként kimondatott, ő tanította először. Pedig P. nem tett egyebet, mint hogy az egyház régi tanítását tudományos nyelven fejezte ki. (Az irodalmat l. és v. ö. Wetzer-Welte, Kirchenlexikon IX. 1552-55. old.)
