ki2
ki2 – ‘‹határozószóként és igekötőként› belső helyről külső hely felé’; ‘kinn’: ég a házad ideki.
A feltehető kiv- alapszó (lásd kívül) ősi örökség az ugor korból: vogul kün (‘kifelé’), osztják kim (‘külső rész’). A kiv- tőhöz -é lativusi rag járult, majd a v, mintha csak hiátustöltő volna, kiesett, az -é pedig úgy maradt el, mint az elé ⇨ el, felé ⇨ fel esetében. Lásd még kijjebb, kinn, kül-, küllem, különb, különben, különc, külső, nélkül.
