makacs
makacs – konok, nyakas, csökönyös, makrancos, önfejű, keményfejű, keménynyakú, dacos, akaratos, vastagnyakú, megrögzött, rendíthetetlen, hajthatatlan, hajlíthatatlan, megingathatatlan, tántoríthatatlan, vasakaratú, megátalkodott, hozzáférhetetlen [köz] | fafejű, kőfejű [biz] | vasfejű, jusztis [szleng] D nem tágít (valamitől/valami mellől); köti az ebet a karóhoz; makacs, mint az öszvér; csökönyös, mint a szamár; nem enged/egy jottányit sem enged az igazából; foggal-körömmel ragaszkodik az igazához; megköti/megmakacsolja magát; nem enged a negyvennyolcból; nem lehet beszélni vele/a fejével; a maga feje után megy; a maga útját járja; nem hajt a szóra; a magáét hajtogatja; senkire se hallgat; lesöpri az érveket [köz] a nemakarom bántja; az Istennek sem hajt fejet; feltette a fejét; hab ellen úszik; megátalkodott, mint a tokmányba szorult kaszakő; vastagnyakú kálomista; megköti magát, mint a német ló; megveti a lábát; nagy benne az akarat [táj] ® még ellenáll, kitartó
