I. SZÍN.

Full text search

Dunsinan. Szoba a kastélyban.
Egy Orvos és egy Komornak jönnek.
ORVOS.
Már két éje virasztok veled, de mitsem tapasztalék, mi előadásodat igazolná. Mikor járt a királyné legutolszor?
KOMORNA.
Mióta ő felsége a táborba ment, többször láttam hogy kikelt ágyából, magára kapta éji köntösét, szekrényét kinyitotta, papirt vett ki, összehajtá, írt, elolvasta, aztán bepecsételte, s ismét lefeküdt. De folyvást mind a legmélyebb álomban.
ORVOS.
Nagy ellenmondás a természetben! álom jótékonyságát élvezni, s egyszersmind az ébrenlét dolgait folytatni. S e zavart álomban, a járás-kelésen s egyéb tevékenységen kívül, mit hallottál, hogy szólt valamikor?
KOMORNA.
Olyasmit, uram, mit nem akarok utána mondani.
ORVOS.
Nekem elmondhatod, sőt szükséges is tudnom.
Lady Macbeth égő gyertyával jő.
KOMORNA.
Ihol ni, itt jő. Mindig így szokott. S pedig fejemet teszem reá, mélyen alszik. Csak tartsa szemmel s maradjon veszteg.
ORVOS.
Hogy jutott a gyertyához?
KOMORNA.
Hát ágya mellett állt; mindig kell gyertyának égni mellette, úgy parancsolta.
ORVOS.
Látod, szemei nyitvák.
KOMORNA.
Igen, de látérzékök zárva van.
ORVOS.
Mit csinál most? Nézd csak, hogy dörzsöli a kezeit.
KOMORNA.
Szokása; úgy tesz, mintha mosná. Láttam már, hogy egy óráig is folyvást így tett.
LADY MACBETH.
Itt – mégis van egy folt.
ORVOS.
Csitt, – szólni kezd. Följegyzem, a mit mond, hogy emlékezetemet gyámolítsa majd.
LADY MACBETH.
El, átkozott folt! Mondom el! Egy-kettő: – úgy ideje már hozzá látni. – A pokol sötét! – Pih, férjem, nem szégyenled? katona, és fél! Mit féljünk, ha kitudódik is, mikor hatalmunkat senki sem vonhatja számadásra! – De ki hitte volna, hogy annyi vér legyen az öreg emberben?
ORVOS.
Hallod ezt?
LADY MACBETH.
A fife-i thánnak nője volt: – hova lett? – Mit? soha sem akarnak megtisztulni e kezek? Szót se arról, férjem, szót se! e riadozással mindent elrontasz.
ORVOS.
Te, te! – oly dolgokat tudtál meg, miket nem kellett volna.
KOMORNA.
Ő beszélt ki olyanokat, miket nem kellett volna. Bizony! isten tudja, mit tudhat ő!
LADY MACBETH.
Itt mégis érzik a vérszag. Arábiának minden illatszere sem édesíti meg e kis kezet! Oh! oh! oh!
ORVOS.
Minő sóhaj volt ez! Iszonyatos teher nyomja szivét.
KOMORNA.
Nem viselnék ily szivet keblemben, egész teste királyi ékességeért!
ORVOS.
Igaz, igaz.
KOMORNA.
Adná Isten, hogy ő is az lehessen!
ORVOS.
E nyavalya kívül esik tapasztalataimon. Ámbár ismertem embereket, kik álomjárók voltak, s mégis kegyesen, ágyukban haltak meg.
LADY MACBETH.
Mosd meg kezeidet. Ölts hálóköntöst. Ne légy oly halovány. – Újra mondom, Banquo el van temetve: nem jöhet visza sírjából.
ORVOS.
Ugyan úgy-e?
LADY MACBETH.
Ágyba, ágyba, kopognak a kapun. – Jer, jer, jer, jer, add kezedet! – A tettet nem tetté nem tehetjük. Ágyba, ágyba, ágyba.
Lady Macbeth, mint jött, el.)
ORVOS.
Lefekszik most?
KOMORNA.
Egyenesen.
ORVOS.
Már balhírek susognak. – Szörnyü tett
Ily szörnyü rázkodást szül: – a beteg
Kedély, siket ágyvánkosának önti
Ki titkait. Nagyobb szükség van itt
A papra, mint orvosra. Istenem
Bocsásd meg bűneinket. Nézz utána
És távolíts el mindent, a mivel
Magába’ kárt tehetne; szűntelen
Tartsd szemmel őt. – Jó éjszakát! szemem
Elborzasztá, elmémet tönkre tette!
Bár gondolok, de szólni nem merek!
KOMORNA.
Jó éjszakát, jó orvos őr!
(Mind ketten elmennek.)

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi