472. BANKETT DANKÓ TISZTELETÉRE
Mint már megírtuk, bankett készül a Dankó Pista tiszteletére. A nagyváradi közönségnek szívéhez nőtt ez a sápadt, lázas szemű cigányember. Ezen a nyáron harmadszor van közöttünk, s igazi művészetével elfeledtette velünk a holt szezon szomorúságait. De még nagyobb csodát is tett. Nagyváradon lehetetlenné tette a német orfeumokat. Az ő zsenialitása könnyen kivitte azt, amiért mi olyan sokáig harcoltunk.
Ősziesen permetezik az eső, hűvösödik, deres világ liheg már felénk: a dalos madarak elmentek már, vége lesz a dalnak. Megöli a didergés. Mielőtt elmenne közülünk a nótakirály, búcsúzzunk el tőle, s tartsunk áldomást az ő tiszteletére.
Holnap, pénteken este lesz a lakomás búcsú a Bazár helyiségében. Ott lesznek Nagyvárad társadalmi előkelőségei s mindazok, kik tisztelői a nagy dalköltőnek: művész, író, újságírónépség.
A bankett, ahol természetesen mindenki a saját vendége lesz, előreláthatólag szépen sikerül.
Formális meghívók nincsenek, de meghívót mégis bocsátottak ki. Itt közöljük ezt a diszkrét hangú meghívót, mely három, magát szellemesnek tartó ifjú óriás lelkét terheli:
Mi, bohémek, született alperesek, állandó váltó-adósok, a szellem arisztokratái, szuverén sajtó és ouvriers indépendants (magyarul: a kiadók fehér rabszolgái) kívül címezetlen Önt meghívjuk Dankó Pistának, Csengőd urának, a nyirettyű anyacsászárnéjának, a nagy dalköltőnek, a vályogvetők királyának, fő-fő Kátsának, a Halász szeretőjének, a Pósa-asztal rendetlen tagjának, Kikumbán Aurélia barátjának, san-remói őrgrófnak stb., stb. tiszteletére a Bazárhoz, a rossz koszthoz, ellenben saját gyártmányú borhoz címzett vendéglőben, kávékorcsmában, kánikulában és nagy nyomorban titokzatos kődobálással egybekötve e hó végén, 31-én este 8 órakor tartandó áldomásra.
A daltársulat előadása közkívánatra szünetelni fog.
Mindenki, ahova leül, ott kuco-kuco-kucorog.
A tósztok sorrendje a következő:
1. Szelíd tósztok. 2. Szelídítetlen tósztok vadlével.
Gyakorlott kődobálókat és színházbérlőket szívesen lát
„Mentül jobban víg vagyok
Antul jobban bús vagyok”
asztaltársaság
mint központi jelzálog hitelbank.
Szabadság 1900. augusztus 31.