Halászat.
Halászat.
Hajdan a dunai és tavi halászat e vármegyében szervezett kereseti ággá fejlődött. Herman Ottó »A magyar halászat könyve« czímű munkája Komárom vármegye halászatának multját is vonzó módon ismerteti. A vármegye halászata folyami és tavi halászatra oszlik. Amaz főleg a Duna partjain és a Csallóközben van elterjedve; emezt a tatai és gesztesi járások tavaiban gyakorolják. E vidéken a haltenyésztésben, különösen a tatai uradalom, már a multban is jó példával járt elő. Az Esterházy-féle tatai és csákvári uradalmak sok községében (Mocsán, Szenden, Bánhidán, Környén, Kecskéden, Oroszlányon, Majkon, Ászáron, stb.) is voltak s részben ma is vannak halastavak, melyek az országos halászati felügyelőség közbenjárására, ma már többé-kevésbbé szakszerű kezelés és kihasználás alatt állanak. A folyóvízekben süllő, ponty, csuka, márna, dévér, harcsa, halin, keszeg, kárász, stb., a tavakban főleg ponty, süllő, harcsa fordulnak elő. Elvétve (pl. Környén) angolna is találkozik; a majki tó pedig hajdan szép rákjairól volt híres. A dunamenti és csalóközi halászok helyben, odaérkező kereskedőknél, vagy a szomszédos városokban értékesítik zsákmányukat; az uradalmak haltermelése pedig Budapesten és Bécsben talál piaczra.
