Gazdasági viszonyok a XIX. század elején.
Gazdasági viszonyok a XIX. század elején.
Habár a kincstár a határőrök között a legjobb szántóföldeket osztotta ki, mégsem volt kellő gazdasági fejlődés és vagyonosodás tapasztalható. A kormány érdeke volt, hogy jó és olcsó katona-anyagot nyerjen. A mi tehát a határőrt katonai hivatásának gyakorlásában akadályozhatta volna, elhárítani igyekezett. A földet nem azért osztotta ki, hogy a határőrvidéki családok vagyonosodását előmozdítsa, hanem csak azért, hogy a határőr és családja megfelelő ellátásban részesűljön. Ha a határőr családja annyira megszaporodott, hogy a törzsvagyonból nem tudtak megélni, megengedték nekik, hogy földet vásárolhasson. Ez volt az ú. n. Überland-föld. Ha azonban azt tapasztalták, hogy a család a földet nem tudja megmívelni és a szokásos ugarolási idő letelte után bevetni, azt előbb megintették és ha ez sem használt, egy év után elvették tőle és más határőrnek adták. Szőllőt ültetni csakis hatósági engedély mellett volt szabad. Az állattenyésztést hathatósan igyekeztek előmozditani. A dunai öblözetekben elterülő nagy kiterjedésű földeket, melyeket a gyakori árvíz miatt betelepíteni nem lehetett, a határőri községnek osztották ki, a községbeli marha-állomány arányában. Kereskedő vagy iparos csakis hatósági engedélylyel telepedhetett le valamely községben. Ezek bizonyos korlátolt mértékben földbirtokot is szerezhettek. A határőrnek csak kivételes esetben volt szabad a birtokát eladni, elcserélni, elzálogosítani vagy zálogjoggal megterhelni, erre azonban az összes szavazatképes családtagok és az ezredparancsnokság beleegyezése volt szükséges. Az állattenyésztés fejlesztése magával hozta, hogy a parancsnokság figyelme necsak a katonai és a közlekedési utakra, hanem megfelelő hajtóutakra is kiterjedjen, mert a réti földek az egyes községektől meglehetős távolságban feküdtek.
A rendszeres állattenyésztéssel az állatállomány szépen felszaporodott, de annak értékesítése nagy nehézségekbe ütközött, mert az ezred területén csak Pancsovának volt vásártartási joga. Ezért a községi előljáróságok állandóan 439ostromolták kérvényeikkel az ezredparancsnokságot vásártartási jogokért. Ennek sok huzavona után végre az lett az eredménye, hogy 1809-ben Perlasz község évi kétszeri vásártartásra, majd később heti piaczra nyert jogot, minek következtében szükségessé vált, hogy a közlekedés – árvíz esetére is – a csajkás kerülettel kellően biztosíttassék. E végből Perlasz és Titel között ez évben 5000 lépésnyi hosszú töltést építettek, 10 átereszszel és megfelelő dobogókkal.
