IV. Az első eredmények az Észak-Dunántúl és Alsó-Ausztria védelmében (1541–1556)
45IV. Az első eredmények az Észak-Dunántúl és Alsó-Ausztria védelmében (1541–1556)
1541-ben valóban bekövetkezett az, amitől mindkét magyar király hívei rettegtek. Szülejmán szultán – egy évtizednyi keleten és a Mediterráneumban való lekötöttség, valamint magyarországi habozás után – végül rászánta magát arra, amit már akár 1526-ban vagy 1529-ben is könnyen megvalósíthatott volna, nevezetesen a középkori magyar főváros, Buda elfoglalására. Erre a lépésre bizonyos szultáni udvari körök egyre fokozódó nyomása mellett – akik úgy vélték, hogy kevesebb költségbe kerül a birodalomnak Magyarország megszállása, mint Szapolyai támogatása – mindenekelőtt maga a két keresztény fél kényszeríttette rá: egyrészt a Ferdinánd és Szapolyai között létrejött 1538. évi váradi egyezménynek a Portán történő beárulásával, másrészt a Buda elfoglalására 1540-ben Vels, majd a következő esztendőben Roggendorf főhadparancsnok által vezetett hadjáratokkal. A szultán mindezek következtében rádöbbenni kényszerült, hogy lassacskán már Magyarország megszerzése sem lehetséges számára a Habsburgok legyőzése nélkül. Ezért korábbi taktikáját megváltoztatva a legfőbb cél megvalósításához, Bécs elfoglalásához először az oda vezető utat biztosító magyarországi területeket, mintegy támaszpontot foglalta el.1 Ezen koncepció jegyében szállta meg tehát 1541-ben oly különleges körülmények között Budát, majd vette körül várgyűrűvel 1543-ban személyesen vezetett, úgynevezett „esztergomi hadjárata”, illetve a helyi török erők elkövetkező esztendőben végrehajtott akciói során. Noha terveivel ellentétben 1543-ban nem jutott el az osztrák főváros alá, a török csapatok megszállták Esztergomot, az 1540-ben Ferdinánd király kezébe került Székesfehérvárt és Tatát, valamint a Dél-Dunántúlon Pécset, 1544-ben pedig Vácot, Nógrádot, Hatvant és több kisebb erősséget.2
1 Minderre lásd legújabban összefoglalóan: Fodor, 1998/2. 9–12.
2 Hegyi, 1995/1. 81.; Hegyi, 1996. 51. és Hegyi, 1998. 30–31. A törökök által feldúlt, de meg nem tartott Tata 1540 szeptember végén, Székesfehérvár pedig decemberben került I. Ferdinánd fennhatósága alá. Tatára: ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 43. Konv. B. fol. 192–193. Baranyay Mátyás tatai kapitány (praefectus) oklevele a Habsburg uralkodóhoz való átállásáról.; Székesfehérvárra: Veress D. Cs.–Siklósi, 1990. 48.
Buda török kézre kerülése óriási rémületet keltett Bécsben, ezért 1542-ben a Habsburg hadvezetés V. Károly császár támogatásával és Joachim brandenburgi őrgróf vezetésével kísérletet tett a középkori magyar főváros visszafoglalására.3 A német birodalom Buda ellen vezetett „nagy hadivállalata” azonban teljes kudarccal végződött. Ferdinánd király bécsi haditanácsosainak és a magyar rendek első emberének, a lemondott Thurzó Elek helyére 1542. december 30-án kinevezett4 Várday Pál helytartónak ezért végleg be kellett látnia, az oszmánok immáron tartósan rendezkednek be Magyarországon, és ha velük szemben meg akarják őrizni az ország még megmaradt részeit, akkor azonnali védelmi intézkedések meghozatalára van szükség. A másfél évszázadra Pozsonyba visszaszorult magyar rendek és a bécsi haditanácsosok, valamint a legérintettebb alsó-ausztriai tartomány rendjei pedig – szerencsére – valóban nem késlekedtek az 1540-es években. 46Az 1556-ig terjedő újabb periódusban az új határvédelmi rendszer kiépítése érdekében megtették az első legsürgősebb és már komoly eredményeket hozó intézkedéseket azokon a területeken, amelyeket az 1530-as években a főhadparancsnokok Ferdinánd király fennhatósága alatt biztosítottak. Elsősorban ennek köszönhető, hogy nem valósultak meg Nádasdy Tamás azon sötét jövendölései, amelyeket Buda 1540. évi őszi ostroma előtt az alábbi szavakkal fogalmazott meg uralkodójának, midőn a magyar főváros páratlan jelentőségét ecsetelve: „Minden Buda ostromától függ; amely ha ez alkalommal nem sikerül, Szentséges Felségtek elveszít mind minket, mind összes országát, mivel most nemcsak Szentséges Felségtek országainak, hanem az egész keresztény köztársaságnak a sorsáról van szó.”5
3 Az 1542. évi hadjáratra l.: Meyer, 1879.; Károlyi, 1880/1.; Károlyi, 1880/2.; Traut, 1892. és egy évszázad után újabban Liepold, 1998. 237–252.
4 Kiss I., 1908. 358–360.: No. XIX–XX.
5 „omnia stant in expugnatione Budensi, quae si hac vice non succeserit, perdet Vestra Sacra Maiestas se et nos, et omnia regna sua, quia nunc non de Vestrae Sacrae Maiestatis solum regnis, sed de tota Republica Christiana agitur.” ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 43. Konv. B. fol. 231–232. Nádasdy Tamás I. Ferdinándhoz. 1540. szeptember 30., Sempte.
1. A magyar rendek kísérletei (1541–1546)
2. A bécsi katonai vezetés és az alsó-ausztriai rendek törekvései (1541–1546)
3. Idegen főhadparancsnokok és főhadimarsallok a Rába partján (1546–1556)
4. Magyar főkapitányok a Dunántúlon (1546–1554)
5. Nádasdy tamás 1554. évi nádori kinevezésének következményei
