Szász Károly
Szász Károly
– Kakas Márton arcképcsarnokából –
Ne mondják hát azt az erdélyi szászok, hogy mi mindennek ellensége vagyunk, ami szász.
Íme itt van egy erdélyi Szász, kitől nem tagadhatjuk meg a tisztelet adóját.
Az igaz, hogy ez nem olyan szász, aki be akar bennünket vinni a Rájxrátba; sőt inkább olyan szász, aki maga is felesküdött „kun”-nak, hirdetvén a kunok városaiban az igaz hitet és az Isten igéjét.
És nem is azt cselekszi, hogy minket akarna germanizálni, sőt inkább megfordítva, afelől híres, hogy ami jót más nemzeteknél megkap, azokat mind magyarrá teszi, még pedig oly szép szerével, hogy a kényszerítésnek semmi nyoma sem látszik rajtuk.
Most legújabban különös érdemei vannak azon nagy angol kölcsön létrehozásában, melyet a Kisfaludy Társaság az angolok legelső szellemi kapitalistájával, Shakespearrel kötött. – Hogy az ilyen nagy kölcsönöknél maguknak a közbenjáróknak is szokott lenni némi hasznuk, azt látjuk idegen példákból. Az emberre csak ragad abból valami.
Úgy bizonnyal Szász Károly sem menthető fel azon gyanú alól, hogy midőn most egyszerre két drámával áll elő, amelyek közül az egyik ötven aranyat nyert, a másikat pedig csak az imádság tartotta, hogy százat nem nyert; e meglepő fényűzés alig telhetett ki másból, mint Shakespeare szellemtőkéjének időközbeni használati kamataiból.
E két legújabb művét, a Lelencet és Heródest, nemcsak az írók, de a színészek is dícsérik.
Az ég adjon több ily szászokat is hazánknak.
[1865]
