Illés az égbe ragadtatik; palástját és lelkét Elizeusnak hagyja, a ki csudákat kezd tenni.
És lőn mikor az Úr Illést fel akará vinni a szélvész által mennyekbe: elméne Illés és [rész 3,11. 1 Kir. 19,16.] Elizeus Gilgálból.
És monda Illés Elizeusnak: Maradj itt, kérlek, mert az Úr Béthelbe küldött engem. És felele Elizeus: Él az Úr, és a te lelked, hogy el nem hagylak téged! És mikor lemenének Béthel felé:
Kijövének a próféták fiai, a kik Béthelben valának, Elizeushoz, és mondának néki: Nem tudod-é, hogy e mai napon az Úr elragadja a te uradat tőled? És monda: Tudom én is, hallgassatok.
És monda néki Illés: Elizeus! Maradj itt, kérlek; mert az Úr engem Jérikhóba [1 Kir. 16,34.] küldött. Ő azonban monda: Él az Úr és a te lelked, hogy el nem hagylak téged. És mikor elmenének Jérikhóba:
A próféták fiai, a kik Jérikhóban valának, Elizeushoz jövének, és mondának néki: Nem tudod-é, hogy e mai napon az Úr a te uradat elragadja tőled? És ő monda: Én is tudom, hallgassatok.
Azután monda néki Illés: Maradj itt, kérlek, mert az Úr engem a Jordán mellé küldött. De ő felele: Él az Úr és a te lelked, hogy el nem hagylak téged. És elmenének együtt mindketten.
Ötven férfiú pedig a próféták fiai közül utánok menvén, velök szemben messze megállának, mikor ők ketten a Jordán mellett megállottak.
És fogá Illés az ő palástját, és összehajtva azt, megüté azzal a [2 Móz. 14,21. Józs. 3,15. 16.] vizet; és az kétfelé válék; úgy hogy mind a ketten szárazon menének át rajta.
És mikor általmentek, monda Illés Elizeusnak: Kérj tőlem, mit cselekedjem veled, mielőtt tőled elragadtatom. És monda Elizeus: Legyen, kérlek, a te benned való léleknek kettős mértéke én rajtam.
És ő monda: Nehéz dolgot kértél; mégis, ha majd meglátándasz engem, mikor tőled elragadtatom, meglesz, a mit kérsz: ha pedig meg nem látándasz, nem lesz meg.
És lőn, a mikor menének és menvén beszélgetének, ímé egy tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztá őket egymástól. És felméne [5 Móz. 5,24.] Illés a szélvészben az égbe.
Elizeus pedig ezt látván, kiált vala: Édes atyám, édes atyám! [rész 13,14.] Izráel szekerei és lovagjai! És nem látá őt többé. És vevé a maga ruháit, és két részre szakasztá azokat,
És felemelé az Illés palástját, a mely róla leesett, és visszatért, és megállott a Jordán partján.
És vevé az Illés palástját, a mely róla leesett, és azzal megüté [vers 8. 10.] a vizet, és monda: Hol van az Úr, az Illés Istene? És mikor ő is megütötte a vizet, kétfelé válék az; és általméne Elizeus.
És mikor látták őt a próféták fiai, a kik átellenben Jérikhónál valának, mondának: Az Illés [vers 8. 10.] lelke megnyugodt Elizeuson. És eleibe menének néki, és meghajták magokat ő előtte a földig;
És mondának néki: Ímé a te szolgáid között van ötven ember, erős férfiak, küldd el őket, hadd keressék meg a te uradat, hátha az Úrnak lelke ragadta el őt, és letette őt valamelyik hegyen, vagy völgyben. De ő monda: Ne küldjetek.
De azok kényszerítették őt egész a megszégyenülésig, és monda: Hát küldjetek el! És elküldék az ötven férfiút, de harmadnapig keresvén sem találák meg őt.
És mikor visszajöttek ő hozzá, mert Jérikhóban lakott, monda nékik: Nem mondottam-é, hogy ne menjetek el?
És mondának a város férfiai Elizeusnak: Ímé e város jó lakóhely volna, a mint uram magad látod; de a vize ártalmas, és a föld gyümölcsét meg nem érleli.
És monda: Hozzatok nékem egy új csészét, és tegyetek sót belé. És elhozák néki.
Ő pedig kiment a forráshoz, és bele veté a sót, [2 Móz. 15,23. 25.] és monda: Ezt mondja az Úr: Meggyógyítottam e vizeket; nem származik ezután azokból halál és idétlen termés.
És egészségesekké lőnek a vizek mind e mai napig, Elizeus beszéde szerint, a melyet szólott.
Felméne azután onnét Béthelbe; és mikor az úton felfelé méne, apró gyermekek jövének ki a városból, a kik őt csúfolják vala, ezt mondván: Jőjj fel, kopasz, jőjj fel, kopasz!
És hátratekintvén és meglátván őket, megátkozá őket az Úr nevében, és az erdőből két [rész 17,25.] nőstény medve jövén ki, szétszaggata közülök negyvenkét gyermeket.
Onnét azután felment a [1 Kir. 18,19. 30.] Kármel hegyére; onnét pedig Samariába tért vissza.