elfordít
elfordít tárgyas ige
1. Vmit eredeti helyzetéből – tengelye körül – bizonyos mértékig, de nem teljes kört írva le, elmozdít. Elfordítja a kulcsot a zárban; elfordítja a kocsirudat. Elfordította a mintázóállványt. A jövevény … halkan fordítja el a kilincset. (Jókai Mór) || a. Elfordítja vmijét: arcát, fejét, tekintetét eddigi helyzetéből, irányából másfelé fordítja, rendsz. azért, hogy ne lássa azt, amit eddig látott. Eszmélj vissza, nézz rám, ne fordítsd el szemed. (Arany János) Elfordította fejét, nem mert odanézni. (Kosztolányi Dezső)
2. <Mozgó járművet> eredeti haladási irányából kisebb-nagyobb fordulattal kitérít. Fordítsd el a kocsit, mert szemben jön egy szénásszekér!
3. <Könyvben lapot> úgy fordít (1b), hogy a rajta levő szöveg, kép eltűnik a szemünk elől. Nem tudtam jól megnézni az ábrát, mert hirtelen elfordította a lapot.
4. (átvitt értelemben, választékos) <Veszedelmet> elhárít, másfelé terel. Oh én édes Istenem! | Adj jó békességet, Fordíts el országunkról Döghalált, inséget. (Fazekas Mihály) A harangszó … elfordította a veszedelmet. (Mikszáth Kálmán)
elfordítás; elfordítgat; elfordíthatatlan; elfordítható; elfordító; elfordított; elfordíttat.
