elosztó
elosztó [l-o] melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <személy, közösség>, aki, amely vmely pénzösszeget v. árumennyiséget bizonyos szempont szerint megszabott arányban eloszt (2–3); szétosztó. Az árut elosztó vállalat, központ; a nyereséget elosztó vállalat; a termést elosztó szövetkezeti vezetőség; a vagyonát gyermekei között elosztó apa.
2. (műszaki nyelv) Olyan <eszköz, készülék, berendezés>, amelynek a segítségével vmit, rendsz. áramot, gázt, folyadékot elosztva a kívánt helyre irányítanak. Elosztó hálózat, szekrény; elosztó tábla: <épületek belső villamos berendezésében> elektrotechnikai eszköz, több elosztó áramkör biztosítóinak közös lapon való csoportosítására.
3. Olyan <hely, helyiség>, ahol anyagot, árut, járműveket, esetleg személyeket összegyűjtve különféle helyre irányítanak. Elosztó állomás; elosztó raktár, telep; elosztó tábor; elosztó vágány. || a. (postaügy) Elosztó hivatal: az a h., ahol a küldeményeket rendeltetési helyük szerint csoportosítják.
II. főnév -t, -ja
1. Az a raktár, telep v. berendezés, amely(b)en vmely anyagot, árut tárolnak, hogy onnan az üzletekbe v. a fogyasztóhoz juttassák. A vidéki elosztóknál tárolt üzemanyag.
2. (hivatalos) Az a közhivatalnok, aki a hatósági ellátás céljára tárolt áruk forgalomba hozatalában részt vesz.
Szóösszetétel(ek): elosztócsap; elosztócső; elosztóhely.
