érdes
érdes [ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <anyag, test>, amelynek felületén kisebb-nagyobb egyenetlenségek (1a) vannak; reszelős, durva. Érdes bőr, papír; érdes tapintású. Megdörzsölte érdes kezével homlokát. (Mikszáth Kálmán) Úttalan úton járt nagy messzeségben, Érdes darócban, árván, szomjan, étlen. (Juhász Gyula)
2. (átvitt értelemben) Durva, rideg. Érdes hang: rekedt, reszelős h.; érdes modor(ú): barátságtalan, kellemetlen, rideg m. Kérdeztem, milyen foglalkozást írjak neve mellé? – Munkás – válaszolta … érdes, elzárkózó hangon. (Kuncz Aladár) Jöjjön be – parancsolta … még mindig érdesen. (Kosztolányi Dezső)
érdesség.
