félelmetes
félelmetes [e-e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e] (választékos)
1. Olyan, aki v. ami nagyfokú félelmet kelt; félelmes, ijesztő. Félelmetes látvány. A betegség félelmetesen súlyosbodik. Sokak szemében az igazság félelmetes. Az oroszlán hangja félelmetes. Félelmetesen forgatta kidülledt szemét. (Krúdy Gyula) Rettenetes, félelmetes és ijedelmes események fenyegetik azt, aki éjszaka fenn van. (Móricz Zsigmond) Egy este gyönyörű, félelmetes | pillangót fogtunk, halálfejest. (Szabó Lőrinc)
2. (átvitt értelemben) Olyan, akivel v. amivel fölénye, ereje miatt szinte lehetetlen felvenni a küzdelmet; megdöbbentő erejű. Félelmetes csatársor, szónok. Félelmetes támadás.
3. (elavult) Olyan, aki v. ami hamar és gyakran fél; ijedős, félénk. Szegény jó anyámnak az ő szelíd, félelmetes lelke nem is vitte volna őt arra rá, hogy … játsszon az ördöggel. (Jókai Mór)
félelmetesség.
