flancol
flancol* tárgyatlan ige -t, -jon (bizalmas, rosszalló, elavulóban)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
Hivalkodó, feltűnősködő módon viselkedik, öltözködik, él; parádézik, előkelősködik. Mit flancolnak annyira? Az asszony flancol, a gyerekek meg rongyosak. Már maga az sületlenség, hogy a házát átalakította egy középkori váraccsá. Még ha nem is volna émelygős, egyszerűen veszedelmes most … az effélével flancolni. (Mikszáth Kálmán) || a. Fitogtatva, kérkedve, hivalkodva mutogatja magát. Új ruhájában flancol.
Igekötős igék: elflancol.
flancolás; flancoló.
