gondolkozás
gondolkozás főnév -t, (-ok), -a
A gondolkozik igével kifejezett értelmi tevékenység; az a tény, hogy vki (vhogyan) gondolkozik. Rövid gondolkozás után beleegyezett. Némi gondolkozással megoldotta a példát. || a. Gondolkozás- v. gondolkodásmód. Egyéni, felületes, furcsa, gyors, józan, kapkodó, különös, maradi gondolkozás. Nekem a copftalanság balúl vétetett, … mert az francia gondolkozás jelének vétetett. (Kazinczy Ferenc) Gondolkozása felszínes s az ízlése sem túlságosan finom. (Ambrus Zoltán)
Szóösszetétel(ek): szabadgondolkozás.
gondolkozási; gondolkozású.
