nyomasztó
nyomasztó melléknév és (ritka) főnév
I. melléknév -an, v. -lag, -bb Általában olyan, ami nyomaszt.
1. Olyan, ami lankadttá, fáradttá tesz, kellemetlen közérzetet okoz. Nyomasztó álom; nyomasztó fejfájás; nyomasztó hőség; nyomasztó levegő. A büszke kastély zajtalan koholt, A lég is benne nyomasztó, hideg. (Tompa Mihály)
2. Olyan <történés, állapot>, amely kedvetlenné, lehangolttá tesz, amely kellemetlen, szorongó érzést okoz. Nyomasztó nagy csend; nyomasztó egyedüllét; nyomasztó nagy üresség; nyomasztó látvány; nyomasztó sötétség. Beáll az az ismeretes nyomasztó csend, amely a fehér asztalnál gyakori. (Mikszáth Kálmán) Olyan nyomasztóan hatott megjelenése, mintha legalábbis egy tanár jött volna közéjük. (Kosztolányi Dezső) || a. Olyan <állapot, érzés, körülmény>, amely súlyos, terhes, olyan, amelyet nehéz elviselni, amely aggodalmat, szorongást okoz. Nyomasztó adósság; nyomasztó gondok; nyomasztó helyzet; állapota nyomasztó. Otthon a … közköltségeket nyomasztónak találták. (Kemény Zsigmond) Készülődésbe … öltem azt a nyomasztó bizonytalanságérzést, feszült aggodalmat, ami eltöltött és halálos idegessé tett. (Kaffka Margit)
II. főnév -t (ritka) Az, ami terhes, ami kedvetlenné tesz, szorongó érzést okoz. [Szívünk] jelenjébe mindig vegyül valami keserű vagy nyomasztó. (Gyulai Pál)
