reménykedik
reménykedik [e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë]
1. Mintegy önmagát is biztatva hisz v. hinni akar reménye(i) megvalósulásában; remél. Még reménykedik, pedig aligha fog sikerülni a dolog. Reménykedve nézett a jövő elé. Mindig csak terveztünk, mindig csak reménykedtünk, hogy majd magától mozdul meg a föld lábaink alatt. A föld pedig öreg, nem mozdult. (Krúdy Gyula) || a. Reménykedik vmiben: vmitől várja reménye, vágya, óhaja teljesülését. A véletlenben reménykedik; abban reménykedik hogy.
2. (elavult) Eseng, könyörög, rimánkodik. A szegény anyának köny todul szemébe … Reszkető ajakkal, keze fejét gyúrván, Ott reménykedik … (Arany János)
3. (elavult) Panaszkodik (1). Mégis egy jó nézést tőle nem nyerhettem. Eltűnt – én egy néma kőnek reménykedtem. (Csokonai Vitéz Mihály)
