sóhaj
sóhaj főnév -t, -ok, -a, (régies, irodalmi nyelvben) sohaj
1. Vmely, a lélegzést akadályozó testi v. lelki gátlás, nyomás megszűnésével keletkezett, gyak. érzelmet kifejező s nyögésszerűen hallatott mély, elnyújtott be- és kilélegzés. Vágyódó sóhaj; a megkönnyebbülés sóhaja; sóhaj fakad a kebléből. Figyeli a haldokló sóhaját. A mély sóhajtól megkönnyebbült. S a néma légbe nem vegyűl Csak legkisebbke jaj; Csak a tömegnek ajkain Egy elnyomott sohaj. (Garay János) Nem volt erre válasza, csak egy mély, fájdalmas sóhaj röppent el a melléből. (Mikszáth Kálmán) Elég… mellemből mély sóhaj száll, Gond, tedd holnapra el magad! (Tóth Árpád) || a. (átvitt értelemben) A sóhajt előidéző érzelem (pl. vágy, bánat). A távolból hozzá száll a sóhaja. Senki sem érti sóhaját. Zúdul a szél a rétekre, sóhajunkkal keveredve. (József Attila)
2. (népies, vallásügy) Fohász (1).
sóhajos.
