szózat
szózat főnév -ot, -a (-ja)
1. (választékos) Ünnepélyes államfői v. kormányfői nyilatkozat, felhívás az ország lakosságához vmely rendkívüli, fontos, országos ügyben. Kossuth szózata a nemzethez; szózatot intéz a néphez. Az államférfi dörgő szózata és a költő harci dala szétharsogott bércektől a tengerig. (Eötvös Károly)
2. (költői) Figyelmeztető, intő beszéd v. ilyen költői megnyilatkozás. Biztató, dörgő, intő, kiáltó, költői szózat. Hallgassátok ki intő szózatom … Egy ember szól, de milliók nevében! (Petőfi Sándor) Európa, hozzád, | feléd, tefeléd száll szózatom a század | vak zürzavarában. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben, választékos) Belső szózat: a lelkiismeret szava. Azt tegyük, amit a lelkünk legmélyén lappangó belső szózat súg. (Justh Zsigmond)
3. (régies, költői) Szó, beszéd. Igaz, tisztes öreg, szád kedves szózatja. (Csokonai Vitéz Mihály) A lejtőn finom ködburok lapul, S titkos szózat kél íme válaszul. (Reviczky Gyula)
4. (ritka, költői) Zenei v. emberi hang. Némúljon el, lant, gyönge szózatod. (Arany János) A hangszer felül csak koppant, de alul döngő szózatot adott. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): békeszózat; rádiószózat.
szózatos; szózatú.
