tekintetes
tekintetes [e-e-ë] melléknév és főnév (1945 előtt)
I. melléknév
1. <Az állami VII. v. ennél alacsonyabb fizetési osztályba sorolt v. ezzel azonos rangú köztisztviselők, egyetemet, főiskolát végzett személyek, valamint hatóságok, testületek címe.>
2. <Birtokos nemesek, ill. magasabb címmel nem bíró, főleg megyei és városi tisztviselők v. más értelmiségiek megszólításában, megnevezésében kül. parasztemberek részéről>. Tekintetes asszony, úr. Vége annak, hogy a… tekintetes uraimék tartsák a gyeplőt. (Tolnai Lajos) S a rossz uton… Felüti néha fejét a lovam És megkérdi, míg szép feje kigyúl: Hát mi lesz ebből, tekintetes úr? (Ady Endre) Az anyák oroszlánok, ha a gyerekük csimpaszkodik a szoknyájukba. Nem ijednek meg még a tekintetes uraktól sem. (Móra Ferenc)
3. (hivatalos) <Hatóságok, testületek megszólításában.> Tekintetes Alispáni Hivatal! Tekintetes Törvényszék!
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] (ritka) Tekintetes úr. Az öreg tekintetes. Megjött-e már a tekintetes?
tekintetesség.
