tőgyel
tőgyel [e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (csak 3. sz.-ben)
1. (népies) <Tehén tőgyet növel, ill. <ellés előtt> tőgye megduzzad, megtelik tejjel. Bő tejjel tőgyellenek A marhái. (Csokonai Vitéz Mihály)
2. (tájszó) <Bőre szabott ruha> tőgyszerűen buggyot vet, lelóg, lecsüng, vkiről.
Igekötős igék: kitőgyel; megtőgyel.
tőgyelés; tőgyelő.
