OSZOL
OSZOL, (osz-ol) önh. m. oszol-t. Ragozása általán szabályszerü: oszolok, oszolsz, oszolék, oszoltam, oszolandok, oszolj, oszolni, oszoló: mire nézve különbözik tőle, az oszlik, mint hangugrató: oszlom, oszlám, oszlottam, oszlandom, oszlani, oszló. Értelmére s elemeire nézve l. OSZLIK alatt.
