SZABAT
SZABAT, (szab-at) fn. tt. szabat-ot, harm. szr. ~a v. ~ja. 1) Amit bizonyos czélra és mérték, alak szerént kimetszettek, nyirtek, stb. Ezen szabatban három rőf posztó van. Egy üngnek való szabatban négy rőf vászon van. 2) Azon alak, vagy forma, melyet szabás által bizonyos test nyer. 3) Átv. beszédi, vagy irályi alak, melynél fogva a szók az illető fogalmakhoz szabvák, és kelletinél sem nagyobb sem kisebb számmal nincsenek, s mindegyik kellő helyet foglal, mint a ruhának szabott kelme részei. Ez értelemben vett szabatnak ellene tétetik a beszédbeli áradozás, szószaporítás, vagy a homályos rövidség.
