borjúcövek
borjúcövek: a fiatal szarvasmarhák szopásgátlásának, azaz elválasztásának egyik eszköze. A borjakat a kunyhó vagy a tanya körül földbe levert, rövid, néhol 1–1,5 m magas (Kiskunhalas) karóhoz kötötték, hogy távol tartsák anyjától. A szopásgátlás fejlettebb, tartósabban használható eszközei a → keretespalóka, → orradzó és → palóka. A Kiskunságon a → cserény mellett 3–5 borjúcövek is áll ki a földből, rajtuk feltekert pányvakötél (→ árkány) is van. – Irod. Madarassy László: Nomád pásztorkodás a kecskeméti pusztaságon (Bp., 1912); Ecsedi István: A Hortobágy-puszta és élete (Debrecen, 1914); K. Kovács Péter: A járó, vonó és fejős jószág betanítása Tiszacsegén (Adatok a Hortobágy juh kezestartásához, Ethn., 1951. 3–4 sz.); Szabó Mátyás: Fiatal állatok szopását megakadályozó eszközök és eljárások. A Néprajzi Múzeum „palóka”-gyűjteménye (Népr. Ért. 1955).
Szabadfalvi József
