Antimachus
Antimachus, ’Αντιυαχος, Suidas szerint Colophonból, Ovidius (Trist. I. 6, 1)szerint Clarusból, görög eposköltő és grammatikus, ki Plato előtt és Artaxerxes Mnemon idejében élte virágját. Epikus költeményeiből a legtöbb töredék (kiadta Kinkel Epp. Graecc. fragmm. I, 273–308. l.) Thebais cz. eposából maradt ránk, melyben a hetek harczát Thebae ellen énekelte meg. A régiek szemére vetették, hogy Homerust erősen utánozta; mindazonáltal nagy mythologiai tudásra valló költészetét nevezetesen a korábbi alexandrinusok csodálták, őt az epikus canonban közvetetlenül Homerus után helyezték; része lehetett benne annak is, hogy mint elegikus költő is vált ismeretessé Lyde cz. tán két könyvből álló elegiájával, melyben (a Bergk Poetae lyrr. Graeci II. k.4 289–294. lapjain kiadott töredékeinek tanusága szerint a szerencsétlen szerelem áldozatait énekelte meg. Szerelme tárgya t. i. egy lydus lány volt, kinek korai halála miatt a költészetben keresett vigasztalást. Catullus (95,10 = Cseng. 45) tumidusnak nevezi. Mint grammatikus Homerus költeményeinek adta diorthosisát (bár a töredékét első gyüjtője, Schellenberg [Helle, 1786] ezt egy másik Antimachusnak tulajdonítja). Összes töredékeit l. Stollnál (Dillenburg, 1845). V. B.
