Epikai képek
Epikai képek
Ezekkel befejezte epikája termékeit. Bár ezekhez kell még soroznunk azt a néhány, formára is ezekhez hasonló epikai képet, melyeket barátja, Kisfaludy Károly, tollrajzaihoz az Aurora különböző évfolyamai számára írt, mint Árpád emeltetése, András és Béla Várkonyban (a korona és kard mondája), Mikes búja, melyet azonban az akkori cenzúrai viszonyok csak »Egy öreg rabszolga keserve Pompejus sírja fölött« cím alatt engedtek megjelenni s végre, a legszebbik: Zrinyi a költő, Zerinvárban, égve röpködő s lobogó bombák közt, a mint őse hőshalálát írja. A Vörösmarty lelke szól ezekben is, teljes erejében hatalmas nyelvének s képzeletének. Ez utóbbiak, addig írt lírai s kisebb vegyes költeményeivel együtt, Minden munkáinak Trattner-Károlyitól kiadott három kötetes gyűjteménye első kötetében jelentek meg, mig a második kötet Zalán futását, a harmadik a kisebb époszokat foglalta magában. Vörösmarty e három kötetért, akkor még igen szép írói díjt, ezerszáz pengő forintot kapott mely őt – az akadémiától akkor már mint helybeli első rendes tag, húzott évi ötszáz pengő forint fizetésével, szigorú anyagi helyzetéből kiragadta s egy időre biztosította.
Mig ezekkel végbúcsut vett az epikától, a lírai költészetben pedig egyre kiválóbb, nem egyszer remek, alkotásokkal, folyvást magasabb lett s emelkedett a közvéleményben, mely már vita nélkül neki adta a legnagyobb magyar költő koszorúját: lelke legforróbb vágyával ismét csak a drámai költészet felé fordúlt, mintha – a mi nagy íróknál nem ritka eset – félreismerte volna valódi tehetségét s abba helyezte volna a legnagyobb becset s ereje és igyekezete legjavát, a miben leggyöngébb. Lángesze azonban ebben sem tagadta meg magát egészen; s költészetének mindenütt legerősebb oldala, nyelve, annak eredetiségével, ódon-új magyarságával, erejével és bájával, ezekben a drámai művekben is, – melyekből éppen csak a dráma legfőbb kellékei: a jellemzés, a cselekvény és a drámaiság hiányzanak, – teljes fényében tündököl.
Vörösmarty Fáy szőllejében elszavalja a Fóti dalt. (Szemlér Mihály rajza után.)
