Vörösmarty mint szerkesztő
Vörösmarty mint szerkesztő
Nyelvtudományi s műbírálói munkásságának részint az akadémia megalakulása, részint az időszaki sajtó föllendülése nyitott munkakört s adott folytonos táplálékot. Már előbb a helytartó-tanács magyar és német nyelvkönyvek írásával bízta meg a költőt, a nyelv nagy mesterét. Az akadémia, mindjárt alakulásakor, a nyelvtudományi osztály rendes tagjául választván s egy magyar-német zsebszótár szerkesztésére bizottságot küldvén ki, abban Vörösmartynak jutott a főszerep, s a munka nagyobb része. Résztvett egyéb szótári és nyelvészeti kiadványok szerkesztésében is.
Még előbb szerkesztője volt a Tudomány Gyűjtemény szépirodalmi mellékletének, a Koszorúnak; később magának a Tudományos Gyűjteménynek is, s abban számos költeménye, ebben számos kisebb s nagyobb tudományos és kritikai dolgozata jelent meg. Kisfaludy Károly halála után Bajza vevén át az Aurorát, – majd az elhúnyt által tervezett Kritikai Lapokat is megindítván, végre 1837-től kezdve, szintén Bajza szerkesztése alatt, a már akkor döntő súlylyal biró triumvirátus, melyet Schedellel együtt alkottak, megindítván az Athenaeumot, mely az összes tudományos és szépirodalmat felölelte s annak kritikai melléklapját a Figyelmezőt: Vörösmartynak nemcsak koszorús neve fénylett a főlapon, hanem a beküldött munkák birálatában is tevékeny részt vett, a Figyelmezőben pedig a dramaturgiai s színkritikai rovatot ő vette át s legnagyobb részben maga írta. Dramaturgiai Lapok című ciklusa, elméleti fejtegetésekben s gyakorlati útmutatásokban egyaránt gazdag. A klasszicizmus és a francia új romantika közötti eszme-harcban, az ő biztos és egészséges ítélete, a drámai világirodalomban jártassága a józan középúton haladó mérséklete, becsesekké tetszik e lapokat; színi kritikái pedig, mig a közönséget jó ízlésre tanítják, valódi tanácsadói a színészeknek, egyaránt távol a mérges lerántástól, mint a könnyű kedvezéstől, sohasem engedve szenvedélyes vagy éppen személyes indulatok változó szeszélyeinek.
