Kúthy a forradalom után
Kúthy a forradalom után
A függetlenségi harc leverése után Kúthy eleinte bújdosott és rejtőzködött; de aztán nyomorúságában meghasonlott önmagával és fényes múltjával. Hivalgó lelke, mely a pompához és jóléthoz szokott, megtört a szenvedésben. Nemzete ellenére az elnyomó kormány szolgálatába állt, s a Bach hivatali köntösébe öltözött; mint ilyen 1864-ig Aradon, Pesten, Nagyváradon működött. Még élt, de elszigetelten; még írt, de hatástalan. A társadalom elfordúlt tőle és elítélte mélyen; úgy hogy 1864-ben megváltás volt neki a halál. Igaza van Degré Alajosnak, ki jóságos részvéttel védelmezi, hogy nem volt kém, nem volt várfeladó, nem muszkavezető; de téved abban, a mikor azt hiszi, hogy csak önmaga, szép neve és nagy népszerűsége ellen követett el árulást. Vétkezett: a nemzeti érzés ellen. Mindennek, a mi szent, magasztos és örök a nemzet lelkében él, a költők és írók a letéteményesei, kik a megkisértés és elborulás nagy éjjelén megőrizni és ápolni kötelesek, hogy hazafiságok világító szövétnekével majdan kivezethessék a nemzetet a jobb és boldogabb jövőbe! Ez az ő küldetésök és kiváltságuk. Kúthy ez ellen vétkezett. Csak sajnálni lehet, hogy a jellem kisebb volt benne mint a tehetség, az ember gyöngébb mint a költő.
