30. sz., július 25.
30. sz., július 25.
A minap úgy akarta sors, hogy egy csomó képviselővel kellett vacsorálnom.
– Mit gondolsz, bruder, meddig tart még az ország ezen szomorú sorsa? – kérdé egy szélsőbali M… balközépitől.
– Csak akkor szakad a mi sanyaruságainknak vége, bátyám, ha minden zsidónak kiveszik a bélit, aztán minden bélre egy németet akasztanak fel.
Rá egy félóra múlva szóba jött a választási törvény s Majoros bátyánk arról panaszkodott, hogy nincs szólásszabadság.
Ez is logika?
*
Ezek után a címezésről volt szó. Milyen címe van az ezredesnek, lelépett miniszternek s a t.
– No, én sohasem törődtem a címekkel – mondá szokott jóízű hangon az ország »Pista bácsija«, Patay.
– Hát az ezredesnek ugye »nagyságos« a címe, Pista bácsi? (Patay ezredes volt az önvédelmi harcban.)
– Micsoda? Mindjárt a képedre mászok! Egy német tette meg velem a forradalomban, hogy úgy szólított: »nagyságos ezredes úr!« No, de rá is rivalltam az akasztófáravalóra: »Hallja kend, ezer milliom adta, vagy feljebb vagy lejjebb!«
Eszerint Patay bácsinak a »méltóságos« címre fájt a foga. Hanem azért ő mégis demokrata és nem törődik a címekkel.
