41. sz., október 10.
41. sz., október 10.
Denique az okos embernek mindenütt betörik a feje. Bismarcknak is addig »édes barátom«-ja volt Arnim gróf (lásd a »külföld« rovatot) amíg ki nem érezte belőle az okosságot. Most már fuccs Arnim gróf minden dicsőségének, mivel okosabb ember mert lenni Bismarcknál. Ez a dolog ugyanis úgy esett, hogy a híres gróf Arnim a csalhatatlanság kimondása alkalmával nagykövet volt a római kúriánál, s semmi áron nem akarta engedni a csalhatatlanság kimondását, előérezvén ama vallási zavarokat, melyek most többet árthatnak »kegyes« Vilmos birodalmának, mint amennyit annak használt a franciák leveretése. Bismarck azonban másképp gondolkozott s kiadta az utasítást a csalhatatlansági dogma kimondásának meg nem akadályozására.
Ma azonban, midőn Poroszországban annyi baj van a papsággal. Arnim grófnak véletlenül eszébe jutott egypár okmányt, illetve Bismarck azon leveleit közzétenni, melyekből kitűnik, hogy azon időben Arnim gróf gondolkozott helyesen, de Bismarck dobta el a kalapács nyelét. Azonfelül is fenyegetődzött még olyan közzéteendő okmányokkal, miket Bismarck nem fogna nyájas fizonómiával elolvasni.
A »vas embernek« sem kellett több. Nem késett bebizonyítani a világ előtt, hogy az ő kezei sem egészen tiszták – s gondoskodott, hogy Arnim grófot elnémítsa.
Arnim gróf azóta börtönében gondolkozhatik arról a témáról: hogy nagyon okos embernek lenni kényelmetlen állapot.
Hja, hiába! A hatalom a jog. Csakhogy hova fog ez vezetni?
