Vasvármegyei Sághfa helységtől, mely a Ságh hegye alatt fekszik és most gróf Erdődyek birtoka, vette eredetét. Alapitója Sándor György, ki 1622-ben II. Ferdinand királytól kapott czímeres nemes levelet, és Veszprém vármegyében Pápán a vármegyeháza tőszomszédságában egy kőházat birt. Ennek fia I. Gergely (másutt György ) nemzette II. Gergelyt (másutt Györgyöt). E három első ős – mint a közlő írja – tetemesen föl gyarapitá a család birtokát, úgy hogy a sághfai Sándorok azon időben birtak a pápai kőházon kivűl a Tapolcza vizén egy malmot, birták Sághfát (?) Csöngét, Kovácsit, Károly-Patyot Vas megyében, Ajkát Veszprémben, Fejérben Nyéknek egy részét és részben a déghi pusztát is.
A családfa következőleg alakult:
György 1622. armalist kap; I. Gergely (György) (Nyikos Anna); II. Gergely (Darás Erzse); Erzse (Oroszi Ádám); György 1670. kör. (Nádasdy Erzse); Anna (Pecsovics Ferencz); Mária (Tallián Sándor); István kapitány. (Festetich Kriszt.); I. László Rákóczy alatt ezredes (Domonkos Éva) †; Ferencz Kurucz ezredes 1710. (1. Mankóbükki Horváth Erzse. 2. Pázmándy Éva); Judit (Chernel János); István; II. László; György; Zsuzsa (Sárközy János); Erzse (Káldy János); 1-től Ferencz.; Imre (Balogh N.); N. leány (Laky N.) Asszonyfán.; 2-tól Gergely (Torkos Zsuzsa); József Veszprémi tbiró («»Kutass Eszter); Dániel megöletett 1844.; és több leány; Eszter (Thaly István); Károly elesett 1849.
II. Gergelynek három fia volt: István, I. László és Ferencz. Ezek közűl:
István a Pápai vár helyettes kapitányává lőn, majd gr. Forgách Simon lovas ezredében szolgált mint századparancsnok, és mind a török mind a francziák ellen dicséretesen hadakozott, melyről tanúságot teszen gr. Forgách Simon eredeti levele, melylyel a betegeskedése miatt hazatérő Sándor István 1701-ben szolgálatából elbocsátá. Több gyermekei közűl II. László, tán egy személy volt azon Sándor Lászlóval, ki 1732–33-ban Mosony vármegye szolgabirája volt.
I. László utódja lett István testvérének a pápai kapitányságban, mint ilylyen öcscsével Ferenczczel, Bezerédy Jánossal és a pápai őrségből 60 válogatott vitézzel ő volt a legelső, ki 1703. decemberben Bercsényihez szegődött és a kuruczokat Dunántúlra meghívta. Rákóczy ezredessé nevezte őt, és 1704-ben a Dunántúli kurucz hadi mozgalmakban tetemes részt vett, ő kényszeríté többi közt feladásra Pécset is. 1708-ban részt vett a kölesdi győzelmes ütközetben, honnan 24 zászlót és a sok rézdobot ő nyújtá át személyesen Rákóczynak. 1710-ben szintén a Dunántúl harczolt béri Balogh Ádámmal. A szatmári béke után birtokán félre vonúlva élt, és meghalt 1714–1716. között. Neje Domonkos Éva, Domonkos Ferencz kurucz gyalog dandárnok és sümegi várparancsnok leánya volt. Gyermeke nem maradt. Testvére:
I. Ferencz szintén a kurucz részen harczolt, és 1704-ban már alezredes volt, mint ilyen Soprony vidékén fogságba esett, de csak hamar Károlyi Sándor által a Rabatta elfogott tisztjeivel kicséreltetve kiváltatott. Ezután Balogh Ádámnak dandárnokká neveztetése mellett ennek lovas ezredét vezénylette; igy harczolt Kölesdnél is. 1709-ben a Hánságon küzdött. 1710-ben ezredes lett. A szegszárdi szerencsétlen harcz után, hol Balogh Ádám elfogatván, lefejeztetett, Sándor Ferencznek sikerült megmenekülnie, és a Bakonyba vonúlt; végre capitulálván ajkai jószágára vonult, innen Komárom megyei Csepre, hol második rendbeli házasságából Pázmándy Évától III. Gergely és József fiait nemzette. Meghalt késő vénségében 1765-ben.
III. Gergelynek több leánya és egy fia maradt: Dániel, ki 1844-ben orvul megöletett. Ennek egyetlen fia Károly nyomtalanúl eltünt, valószinüleg 1849-ben a szőregi csatában – hol utoljára mint honvédtiszt láttatott, – elesett.
Józsefnek, ki Veszprém, Komárom és Esztergom megyék táblabirája vala, nejétől Kutass Esztertől csak egy leánya maradt Sándor Eszter, ki Thaly István Komárom megyei főbiróhoz ment férjhez, s benne a Sándor család fiágon kihalt.
A család czimere a paizs kék udvarában zöld halmon fiait saját vérével tápláló pellikán, a paizs fölötti sisak koronáján hasonló pellikán látható. Foszladék a paizs körül vörös és kék.
Emlitést érdemel a sághfalvi Sándorok után maradt családi levéltár, mely Thaly István és Sándor Eszter unokája Thaly Kálmán ismert költő és irónk gondviselése alatt jelenleg Csepen őriztetik, és melyben 1228-tól több Árpádkori, úgy Zsigmond, I. Mátyás királyoktól és más országnagyoktól kelt oklevelek, és Sándor László és Ferencz kurucz ezredesek érdekes magán levelezéseik foglaltatnak.