KOZMA LAJOS: KIRÁLY GYÖRGYRŐL
KOZMA LAJOS: KIRÁLY GYÖRGYRŐL
Sohasem felejtem el: Kemény kun fejéből milyen élénken ragyogott ki szeme, mikor egy-egy új gondolattal előbbre vitte közös munkánk sorsát!
Türelmesebbnek, megértőbbnek nála keveset láttam. A mások munkájához közeledőt ösztönös megérzés vitte, sodorta beljebb idegen alkotások rejtett szépségei felé.
Ahol közös munkánkban összetalálkoztunk, elégszer bámultam finom érzékenységét a könyvdíszítés problémái iránt – nyitott szemét, a lényeget keresőt, és minden elbújtatáson keresztül is megtalálót.
Munkatársaknál nem kis szerepet játszik a pontosság, a terminusok betartása. Ebben milyen kísértetiesen megbízható volt, arról Kner Imre legendákat tudna mesélni. De szerénysége még pontosságát is felülmúlta.
Ahogy tanítónak, tudósnak, embernek legelső – ideális volt munkatársnak is: a közös munka céljai előtt minden subjektiv szempontot félrerakott – egész énjével szolgálta művét.
Talán érdemes feljegyezni, ebben is mennyire elment a végsőkig.
Két esztendővel ezelőtt a Kner féle «Három csepke könyv» fabuláit szemezgettük, mikor a készülő illusztrációkról beszélgetve, a Szilágyi Mihály históriájánál, valahogy kedvem kerekedett a vén ravasz címerével megismerkedni. De mire a beszélgetésünknek vége szakadt, meg is felejtkeztem – futó megkívánás volt csak.
Másnap beállít hozzám – föláldozván drága délelőttjét – Király György és elém rakja a Szilágyi címer másolatát – mégpedig sajátkezűt!
Én a meghatottságtól némán bámultam rá – ő szemérmesen elbújt a rajz kezdetlegességén való mentegetőzések mögé.
Felejthetetlen lesz előttem egy másik emlék is. Egy vasárnap délután együtt néztük a Kner-klasszikusokat, s a kolofonhoz érve, a három munkatárs kezdőbetűiből tréfásan bökögette ki ujjával a «Három K»-t a három destruktív «K»-t – ahogy ő pajzánul lemérte.
Sok-sok kolofonon akartunk mi még együtt szerepelni – nem sejtettük, hogy az első K ilyen hamar itt hagy bennünket, két árván maradt K-t, akik sohasem felejtenek el téged,
fanatikus magyart, becsületes betűvetőt, aranyos kedvű, jó embert,
Király György.
