SZIGETI GYÖRGY
SZIGETI GYÖRGY
SZIGETI GYÖRGY (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony.
Tisztelt Országgyűlés! A magánszemélyek jövedelemadójának törvényéhez benyújtott előterjesztés egyik leglényegesebb területe az adóalapok, adóalap-kedvezmények átalakítása adókedvezménnyé.
Ehhez a kérdéskörhöz szándékozom hozzászólni, és a szociális bizottság meggyőzése után a tisztelt Házat is szeretném meggyőzni arról, hogy a Béki Gabriellával beadott módosító javaslatunkat a Ház támogassa.
Két észrevételem van az adóalap átalakításával kapcsolatban; az egyik elvi természetű, a másik a mértékkel függ össze. Konkrétan én a súlyos fogyatékosok adókedvezményéhez szólnék hozzá. Ez elég nagyszámú csoportot érinti, sok embert érint; a Pénzügyminisztérium adatai szerint mintegy 70 ezer embert. Ezek az emberek munkajövedelemre tehetnek csak szert, csaknem kizárólagosan. Nagyon ritka közöttük az a személy, aki egyéb jövedelemforrással rendelkezik.
Az ügy előzményeként elmondanám, hogy 1988-ban, a magánszemélyek jövedelemadójának bevezetésekor a rövid életű alkalmazotti kedvezmény mellett a súlyos fogyatékosok esetében ismerte el a törvényhozó azt, hogy a munkaerőpiacon való megjelenésük többletkiadással jár, és ezért biztosított egy bizonyos adóalap-kedvezményt számukra. Ez kezdetben 12 000 forint volt, a későbbiek során növekedett. Éppen egy évvel ezelőtt tárgyalt a Ház erről, és a mintegy 70 százalékos infláció után ezt az összeget a korábbi 24-ről 36 000-re emelte, amely döntés egy 50 százalékos valorizációt jelent.
Ezek után ez a kedvezmény, úgy tűnik, csak egy évig élt és létezett; mert a most bekövetkezett változtatás nem túl elegánsan, de visszaveszi az érintettektől és hátrányosabb helyzetbe hozza - amennyiben az előterjesztésnek e passzusa állva marad.
Miről is van szó tulajdonképpen? Ezek az emberek nehezen jelentek meg a munkaerőpiacon, már '88-ban, több tízezres munkanélküliség esetén, és jelenleg - ha nézzük a 6-700 ezres vagy ennél nagyobb munkanélküliséget, ami jövőre várható - még nehezebb a megkapaszkodásuk a munkaerőpiacon. Ha ezeket a bizonyos kis kedvezményeket csökkentjük, akkor kiszorulnak még nagyobb mértékben, megjelennek valamely ellátó rendszer végén, és ez az államnak végső fokon nagyobb kiadást jelent.
Annak idején ennek a kedvezménynek a bevezetése adóalap-kedvezményként, azt a filozófiát tükrözte, hogy bizonyos jövedelem megszerzéséhez nagyobb költségek társulnak. Ez megjelent abban, hogy a magasabb adósávban akkor így nagyobb adót takaríthat meg, illetve többet tudott a költségeiként elismertetni. Én azt hiszem, amikor mechanikusan átalakítjuk az adóalapokat adókedvezménnyé, akkor azért körül kéne nézni, hogy nem véletlenül találták ki a világban ezt a kétfajta kedvezményt, és a mechanikus átalakítás az egyikhez fűzött előnyöket esetleg kioltja. Ez mutatkozik meg itt is; mert ha leszorítom itt a költségeket, akkor ténylegesen hátrányosabb helyzetbe hozom azokat, akik olyan pályán dolgoznak, ahol még tudnának létezni; azonban nagyobbak a költségeik. Ez az elvi aggály merül fel az adóalap-átalakításnál e társadalmi csoport esetében. Ezt azért jegyzem meg, mivel a kormány tervezi jövő évben a személyi jövedelemadó-rendszer átalakítását. Én azt hiszem, az adóalapok, adóalap-kedvezmények megszüntetésének kérdését érdemes átgondolni, és olyan esetekben, ahol az adóalap-kedvezmény nagyobb előnyt kínál, ismét bevezetni.
Ehhez kapcsolódóan megjegyzem: számomra érthető, hogy fiskális szemléletek húzódnak meg a társadalombiztosítási járulékok mérsékeltebb elismerésében, azonban felhívnám a figyelmet arra, hogy itt is elvi gond merül fel. '88 óta, a nagy átalakítás folytán az életkeresetet próbáljuk figyelembe venni, ez évig korábban a társadalombiztosítási járulékok után adóztunk; ebben az évben az adóalapból az leírható - tehát már egy vegyes rendszer alakult ki. Ha ez a következő évben adókedvezménnyé alakul át, akkor egy részben adózott és részben nem adózott összeg jelenik meg. Én nem tudom, a reform kapcsán ezt milyen módon lehetne tisztába tenni.
A másik gondom a mérték kérdése; ez korábban az adósávokhoz igazodóan jelent meg, most egységesen a törvénytervezet 20 százalékra engedi csak, a legalacsonyabb adónak megfelelő összegben. Az előbb már utaltam rá, hogy ez milyen hátrányos helyzetbe hozza azokat is, akik az átlagkereset körüli jövedelmet tudják elérni. És ugyanakkor szűkkeblű, mert visszavonja a tavaly - éppen ellenzéki javaslatra - egy szavazattöbbséggel átment módosítást. Én nem tartom egészen helyénvalónak, hogy kormányra kerülés után ez legyen az az intézkedés, amit meg kellene hozni. Tekintettel arra, hogy az általunk javasolt mértéket illető változtatás mindössze 150 millió forint adóbevétel-kiesést jelent. Ez a társadalmi csoport - a Pénzügyminisztérium nyilvántartása szerint - úgy oszlik meg, hogy körülbelül 28 százaléka 200 ezer forint alatti jövedelmet ér el - tehát ahol megjelenik a 20 százalék; az 57 százaléka, túlnyomó többsége a 200 ezer és az 500 ezer forint közötti sávban van, míg csak mindössze 15 százaléka annál magasabban.
A mi javaslatunk szerény, és még ennél a társadalmi rétegnél is, a magasabb jövedelműek tekintetében, a korábban élvezett kedvezményhez képest visszalépést jelent, leveszi ezt a mértéket 30 százalékra, azonban a nagyobb csoport eddig megszerzett kedvezményét változatlanul biztosítja.
Végezetül kérem képviselőtársaimat, támogassák ezt a módosító javaslatot, és kérem a kormányzatot, hogy az adóalap felülvizsgálatánál, illetőleg a személyi jövedelemadó-rendszer áttekintése kapcsán az adóalap-kedvezmények rendszerét gondolja át. Köszönöm. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
(12.20)
