DR. KERTÉSZ ZOLTÁN
DR. KERTÉSZ ZOLTÁN
DR. KERTÉSZ ZOLTÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Többen elmondták már, hogy nehéz újat mondani e vita ilyen késői szakaszában. Most megpróbálok néhány olyan apróságot említeni, amiről eddig még nem esett szó; ilyen többek között az expó fő témája és kabalafigurája, az, hogyan változott ez az idők folyamán.
Kezdetben, amikor még Béccsel együtt szándékoztuk megrendezni a világkiállítást, a címe úgy szólt, hogy "Híd a jövőbe". Erre mondta annak idején Kuncze Gábor, hogy ez a híd a semmibe vezet. 1991-ben a fő mondanivaló a "Kultúrák találkozója" volt. 1992-ben már a fő téma: "Kommunikáció egy jobb világért". Hát ennyit változott maga a fő téma, s maga a kabalafigura: először a sárga pelyhes naposcsibe volt a nyerő, később a fekete puli kutya - lehet, hogy aztán már a fehér ló következett volna esetleg... (Derültség. - Csóti György: Jaj, de szellemes! Fantasztikus!)
Soós Károly Attila államtitkár úr említette már a kiállítások nemzetközi irodájának véleményét így ezt nem kívánom ismételni. Ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy a sevillai expó egy egészen más környezetben, más formában valósult meg. Nemcsak az "A"-kategóriára gondolok, hanem arra, hogy Spanyolország jóval több évvel volt a diktatúra után, valóban jól prosperáló gazdaságuk volt, eredményt tudtak felmutatni; ugyanakkor egy elmaradott térségben rendezték meg ezt az "A"-kate-góriás világkiállítást.
De amilyen bizonytalanság volt a témában és a kabalafigurában, annál inkább bizonytalan volt még a világkiállítás forrása is, hiszen tudjuk, mennyiféle kalkuláció látott napvilágot a remélt forrásokkal kapcsolatban. Többször elhangzott, hogy a világkiállítások történetében még sehol nem rendeztek gazdasági szempontból nyereséges világkiállítást. Volt kalkuláció egy-másfél millió látogatóról, 800 forintos belépőjegyről, majd hallottunk 10-12 millió kalkulált látogatóról. Nem tudjuk, melyik az igazi - talán a kettő között lehet az igazság valahol? Nem tudjuk, melyiket kell komolyan venni.
Barsiné Pataky Etelka vezérszónoklatában elmondta, hogy ez a kérdés megosztja a társadalmat. Bizony, ezt én is így tapasztaltam választókörzetemben - de nem kor vagy foglalkozási ág szerint, hanem az embercsoportoknak azon belül is igen különböző a véleménye. Sopronban például a nyugdíjasok nagy része fél attól, hogy még nagyobb lesz a forgalom, növekedhet a bűnözés, még drágább lesz a piac - hozzá kell tennem, a soproni piac az országban a legdrágább -; de meg kell jegyeznem azt is, volt olyan nyugdíjas, aki egyhavi nyugdíját felajánlotta az expó megrendezésére.
Voltam viszont egy olyan fórumon, amelyről azt mondhatom, hogy ott szakemberek vettek részt, mégpedig a Gazdasági Kamara, az Ipartestület és a Fiatal Vállalkozók Szövetsége, valamint az Iposz és a Kisosz képviselői. Megpróbálom röviden ismertetni az állásfoglalásukat:
"Sajnáljuk, hogy nem állt eddig elegendő információ rendelkezésünkre. A jelenlegi helyzetben úgy látjuk, hogy az expót nem lehet megfelelően megrendezni. Kérjük, hogy a kormány a felszabaduló forrásokból a kis- és a középvállalkozásokat támogassa." Ezzel én magam is egyetértek. Egyértelmű volt a vélemény, hogy Sopronban is csak a kiemelt helyen levő vendéglátósok és kereskedők remélhettek igazán nagy bevételeket, extraprofitot az expótól. Ugyanakkor a városban két elfogadott pályázat már van: a nemzetközi diákjátékokon kívül operafesztivál is megrendezésre kerül 1996-ban Sopronban.
A választókerületemben igen nagy a turistaforgalom, de ez sajnos jelenleg leginkább csak az osztrák bevásárlóturizmusra korlátozódik; sokkal szerencsésebb lenne a minőségi turizmust fejleszteni - ehhez azonban pénzbevételekre, forrásokra lenne szüksége a városnak.
A legfőbb probléma a csodálatos műemlékegyüttes lepusztult állapota. Ezt azért is említem különösképpen, mert hiszen ez a város évek óta nem kap külön forrást ezeknek a rendbehozására; ugyanakkor ez a csodálatos műemlékegyüttes nemzeti kincsünknek egy része is.
Még hozzáteszem azt is, hogy az Idegenforgalmi Fejlesztési Alap a városból közel 200 millió forintot von el, és ebből - különböző áttételi utakon - csak 3 millió forintot juttat vissza a városnak. Ez ügyben levélben fordultam három minisztériumhoz is, de a válasz igen lehangoló volt - majdhogynem azt mondhatom, hogy egyhangú: az ország nehéz gazdasági helyzetére hivatkoztak. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium levelének néhány sorát szeretném röviden idézni: "Az Idegenforgalmi Fejlesztési Alap felhasználásáról a jövőben csak a költségvetés és így az Idegenforgalmi Fejlesztési Alap mértékének, összegének ismeretében tudunk dönteni. A döntésbe az érdekelt vállalkozói szövetségeket és a turizmusban kiemelkedő jelentőségű tájegységek, körzetek képviselőit is bevonjuk." Meg kell mondanom, erre vártunk, és erre várunk a következő négy évben, hogy beleszólhassunk a döntésekbe, a pénzek elköltésébe.
(13.00)
Azt gondolom, hogy Ivanics István képviselőtársam is erre gondolt, amikor ezt említette. Ezekből a pénzekből lehetne igazán fejleszteni a turizmust, rendbe hozni a műemléképületeket és azokat a lakásokat, amelyeket az idős tulajdonosa nem tud megvásárolni, nem tud rendbe hozatni, ezekből a pénzekből lehetne rendbe hozni, esetleg kisebb lakást, komfortosabbat, újabbakat lehetne bérlakásként építeni. Tehát mindhárom minisztérium az ország nehéz gazdasági helyzetére hivatkozott. Meg kell kérdeznem, hogy ebben a nehéz gazdasági helyzetben szabad-e, rendezhetünk-e expót. Szabad-e a törvényben előírt 30 milliárd forintnál többet az állampolgárok adóforintjaiból felhasználni?
Meg kell mondanom, hogy a közvélemény-kutatási eredmények is valóban eltérőek lehetnek, hisz egyiket már ismertették korábban, most szeretném a Medián október 5-én nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatását röviden ismertetni.
Az első kérdés arra vonatkozik, képes lenne-e Magyarország 1996-ig megfelelően, világszínvonalon felkészülni a világkiállításra. 1991-ben még 55 százalék mondta, hogy képes lenne. Ma, 1994-ben már csak 38 százalék mondja, hogy képes lenne.
Következő kérdés volt: ha Budapesten 1996-ban világkiállítás lenne, örülne-e neki. 1991-ben még 63 százalék mondta, hogy örülne. 1994-ben már csak 41 százalék.
Ha népszavazást tartanának - a kérdés az volt -, elmenne-e vagy nem menne el szavazni. Ötvenhét százalék mondta azt, hogy biztosan elmenne szavazni. S akik biztosan elmennének, azok közül 61 százalék mondta azt, hogy mellette szavazna, 34 százalék, hogy ellene szavazna és 5 százalék azt, hogy nem tudja, a közömbösöket nem kívántam ismertetni.
Természetesen a jelenleg is folyamatban lévő népszavazási kezdeményezést tiszteletben tartjuk, de bízunk az állampolgárok bölcsességében. Ezzel kapcsolatban is van egy érdekes korábbi újságcikk, nevezetesen a Pest Megyei Hírlap 1991. október 12-ei számában az áll: "a kormány feleslegesnek tartana egy népszavazást". Tudjuk, azóta sok idő eltelt, azóta volt már egy parlamenti választás is, amely után az akkori kormányzó pártok ellenzékbe kerültek.
A BIE 1994. júniusában úgy nyilatkozott, hogy semminemű anyagi és jogi következménye nem lenne az expó esetleges lefújásának. Magyarország később újra pályázhat.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tudjuk, hogy ebben a kérdésben nagyon nehéz jó döntést hozni. Itt csak rossz, és még rosszabb döntést lehet hozni. Azt javaslom, hogy a kisebbik rosszat válasszuk és mondjuk le az expót. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)
