DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF): Kedves Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Én is vidéki képviselő vagyok, ha nem is olyan szerencsés, hogy egyéni körzetben nyertem, egy megye küldött ide a Házba erre a ciklusra. Az előttem felszólaló képviselőtársam szintén vidéki képviselő. Talán nem is furcsa, hogy teljesen másként látjuk az expó megrendezésének a kérdését, hiszen nem egy helyen ülünk.
Nagyon érdekes volt számomra, amit hallottam, hogy - ha jól emlékszem, de felírtam - 21:6 arányban szavaztak a polgármester urak az expó ellen Hévíz környékén. Már majdnem úgy vagyok, mint Bush elnök, hogy össze kellene tépnem az előre megírt beszédet, mert annyiféle benyomás ért az eddigi tanácskozás, illetve vita során, hogy néhány dolgot szinte már nem is kellene elmondanom. De azt feljegyeztem magamnak, hogy mindenképpen el kell mondanom, hogy Balatonbogláron - a térség hasonló részén - ha jól emlékszem, augusztus 23-án volt egy tanácskozás, és ezen az expófórumon Somogyország nagyon kiállt az expó mellett. Még Somogy megye képviselő-testületének, a megyei közgyűlésnek az elnöke is aláírta ezt a felhívást, amely bizonyára valamennyi képviselőtársam rendelkezésére áll.
(10.20)
Itt, a világkiállítás lemondásáról szóló vitában nagyon sokan szólaltunk fel, s hogy ennyien kívánunk szólni, szerintem nem csak a szembenállást és a különféle érvek bizonygatását jelenti, de jelképezi azt is, hogy nagyon fontos döntésről van szó. Nagyon fontos és nagyon felelősségteljes döntésről, még akkor is, ha sokan azt gondoljuk, hogy ez már valahol eldöntetett. A vita során pro és kontra sok minden elhangzott; én már kampányelemeket is véltem felfedezni, amikor itt Baráth Etele és az SZDSZ képviselői között finom kis pengeváltás történt - ugye, hamarosan polgármester-választások lesznek.
Felmerülhet tehát a kérdés, egyáltalán érdemes-e a vitát folytatni. Tardos Márton képviselőtársam kimondottan felhívta rá a figyelmünket, hogy döntsünk; de Soós Károly Attila államtitkár úr is felhívta rá a figyelmünket. Ha úgy gondoljuk, hogy el van döntve, akkor miért vitatkozzunk? Miért beszélünk az expóról?
Tisztelt Képviselőtársaim! Miért alakult ki bennünk ez az érzés, hogy ez már el van döntve? Hadd hivatkozzam, kedves államtitkár úr, a Fidesz vezérszónokára - emlékszünk, hogy mit mondott -, hogy a világkiállítás lemondása ridegen és magyarul megfogalmazva a koalícióalkotás feltétele volt. Ha ez így igaz, és ez nem kapott még cáfolatot, akkor valóban született valahol egy döntés - a parlament nélkül. Bennem ez már augusztusban felmerült, amikor egy kedves MSZP-s képviselőtársammal egy vitán vettem részt a szombathelyi televízió műsorában. A riporter feltette a kérdést, hogy látunk-e az ott elhangzottak után és egyáltalán a kormány nyilvánosságra hozott döntése után esélyt arra, hogy lesz expó; erre kedves képviselőtársam azt mondta, hogy nem lesz expó, mert a baloldali többség meg fogja szavazni a kormány kérését. Képviselőtársam vagy jós - vagy nagyon jól ismerte a belső döntések mechanizmusát.
Ugyan úgy tűnik tehát előttem is, hogy az expó lemondása eldöntött tény, miért állok itt akkor mégis, miért veszem ehhez a bátorságot - talán hogy az időnket pazaroljuk? Nem hiszem, hogy ez időpazarlás. Ha patetikus lennék, azt mondanám, azért állok itt, mert vétkesek közt cinkos, aki néma - de más oka van ennek. Az egyik az, hogy egy adalékkal szolgáljak - talán az előző felszólalással ellentétben -, hogyan készült a vidék az expóra; s a másik, amiről talán még nem volt szó, hogy szeretném röviden ismertetni, mit tett a Világkiállítási Programiroda a vidéki rendezvények érdekében, tett-e egyáltalán valamit; s keveset beszéltünk eddig a Magyarország Fesztiválról, hogyan alakult ki ennek a gondolata.
Ellentétben Veér Miklós képviselőtársammal, a hozzám eljutott információk szerint a Nyugat-Dunántúl szinte valamennyi jelentős települése világkiállítás-párti. Idézhetném a soproni önkormányzat terveit, a Mosonmagyaróvári Kulturális Egyesület felhívását, a Győr-Sopron-Moson megyei expó társadalmi tanács állásfoglalását, és untathatnám önöket egy csomó felolvasással abból a tucatnyi levélből, amely hozzám expóügyben érkezett. Engedjék meg, hogy egy levéllel kivételt tegyek, és a jegyzőkönyv - azaz az utókor - számára Győr város polgármesterének leveléből röviden idézzek: "Győr megyei jogú városi önkormányzat közgyűlése 1994. szeptember 8-ai ülésén határozatban nyilvánította ki azt a véleményét, hogy a világkiállítás lemondása Győr város számára erkölcsi és anyagi hátrányokat jelent. A város az 1996. évi budapesti világkiállítás megrendezését továbbra is támogatja. A közgyűlés ezen véleményének szeretne hangot adni az Országgyűlésben a város és a megye országgyűlési képviselői révén, ezért mellékletként csatolva megküldöm önnek a közgyűlés határozatát, s egyben megkérem az Országgyűlésben a város véleményének megismertetésére."
Tisztelt Ház! Ha egy héttel ezelőtt sor került volna rám, akkor azt mondhattam volna, hogy előttem az utódom: Pozsgai Balázs képviselőtársam szólalt fel, aki a győri 1. számú választókerület egyéni képviselője. Pozsgai Balázs barátom nagyon részletesen elmondta azt, amit én is szerettem volna önökkel röviden ismertetni: a győri Világkiállítás Alapítvány és személy szerint ő, mint ennek az alapítványnak az egyik kurátora, mit tett a világkiállításhoz kapcsolódó rendezvények szervezése érdekében. Azt hiszem, Pozsgai Balázs érzelmektől sem mentes expozéjához nem szabad sokat hozzátenni; elmondta, hogy Győr és régiója mit kívánt hasznosítani az expó kapcsán. Talán egy dologgal egészíteném ki: Pozsgai Balázs barátom azt mondta, hogy Győr várostól nem egészen kapták meg azt a támogatást, amit kívántak. Lehet, hogy ő ezt jobban tudja, mert jobban benne élt ebben a kuratóriumban; azt viszont tudom adatszerűen, hogy '92 végén az önkormányzat 10 millió forintos összeggel hozta létre az alapítványt, és '93-ban ezt plusz 15 millió forinttal támogatta. Lehet, hogy ez nem egy nagy segítség, de ennyi telt a várostól.
Ugyancsak tudjuk már - a Házban többször elhangzott, Szabó Iván részéről is, Pozsgai Balázs is megerősítette -, hogy a világkiállítás lemondásának hírére az alapítvány más társadalmi egyesületekkel együtt egy felmérést végzett, nem a kulturális rendezvények mennyisége tekintetében, hanem - és ezt szeretném aláhúzni - a magánvállalkozók befektetése vonatkozásában. Elhangzott a szám: 1,8 milliárd forint, de ez csak Győrre és közvetlen környékére vonatkozik. Én hozzátenném ehhez a számhoz, hogy ezek a vállalkozók, legalábbis az írásos vélemények szerint, most kissé megkeseredtek, no nemcsak érzelmi okokból, hanem azért is, mert veszélyben látják vállalkozásaikat. Expó nélkül egyszerűen úgy gondolják, hogy ezek a főleg idegenforgalmi vállalkozások, amelyeknek egy része kétségkívül mindenképpen életképes egy megfelelő idegenforgalom és turizmus esetén, nagyon sokuk beruházása vagy pedig a megvalósulás esetén a gazdaságosság mégis veszélybe kerül.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Felszólalásom másik része, ahogy már említettem, választ keres arra, mit tett a Világkiállítási Programiroda a vidéki rendezvények sikere érdekében. És ez talán válasz egynéhány ilyen irányban kimondott kérdésre is - vagy a ki nem mondott kérdésekre.
Röviden összefoglalom, hogy alakult ki az a koordinációs szervezet, amely egységbe kívánta foglalni a vidéki rendezvényeket. 1992 szeptemberében a Világkiállítási Programiroda a Világkiállítási Tanács határozata alapján kiírta az 1996. évi, Budapesten megrendezésre kerülő szakvilágkiállításhoz kapcsolódó szakmai, elő-, utó- és kiegészítő rendezvények pályázatát. A térségi fejlesztésekkel kapcsolatos összhang és egyeztetés érdekében a feladatot a Belügyminisztérium településfejlesztési és lakásügyi főosztályának bevonásával végezték. A bírálóbizottság titkársága is a nevezett főosztály keretén belül működött - vagy még működik is. Itt meg kell jegyeznem, hogy a harminc tagú bizottság szakmai és önkormányzati érdekképviseletek küldötteiből áll. Köztudott, de a pontosság és az összefüggések szemléltetése érdekében megismétlem, hogy a pályázat az első ötletszakaszban, amely '94. március 30-án lezárult, a várakozásokat nagyságrendben meghaladóan 1163 elfogadott rendezvényötletet eredményezett. Visszatérve egy kicsit a saját régiómra, tudomásom szerint Győrben 44 ilyen rendezvényről, az úgynevezett köztársasági megbízotti régiónak megfelelő három megyében 105 rendezvényről van szó.
A pályázati rendszer végén, amely napjainkban zajlana vagy zajlik, várhatóan 300 olyan rendezvény elfogadására kerülhetett vagy kerülhet sor, amely színvonalában, megrendezésében megüti az úgynevezett hivatalosan elfogadott kapcsolódó rendezvények színvonalát. Ezek az adatok is bizonyítják azt az egyébként köztudott tényt, hogy a világkiállítás milyen húzóerőt jelentett. Hadd hivatkozzam megint Pozsgai Balázsra, aki nagyon plasztikusan elmondta, hogy Győr környékén milyen húzóerőt jelentett a világkiállítás; de nemcsak Győr környékén, hanem az egész országban nagy húzóerőt jelentett az alkotó energiák felszabadítása tekintetében a világkiállítás. Erről nagyon szépen beszélt például Homoki János képviselőtársam.
Végül az előkészületek során alulról építkezve egy valós, minden megyét, nagyvárost és érintett szervezetet bevonó koordinációs szervezet alakult: a Magyarország Fesztivált szervező bizottság, amelynek központi szervezete a Világkiállítási Programirodán belül működik. Tagjai: városi, megyei önkormányzatok, szakmai és társadalmi szervezetek. A Magyarország Fesztivál, amely az egész országot összefogja, három fő elemre épülne: az expóhoz kapcsolódó fővárosi és vidéki országos rendezvények, az expó területén lévő rendezvénysorozat, valamint az 1100 éves, azaz a millecentenáriumi rendezvénysorozat.
(10.30)
Az összehangolt szervezéshez ma rendelkezésre áll - persze idézőjelbe téve ezt a "ma"-t, mert ez a "ma" bennem mindig kicsi kétkedést vált ki - tehát elvileg még rendelkezésre kell hogy álljon a Világkiállítási Programirodán belül lévő igazgatóság, a 60 fős országos expófelelősi hálózat, a Belügyminisztérium településfejlesztési főosztályán működő pályázati bírálóbizottság elnöke és titkársága, valamint az a 300 millió forint, amelyet Dióssy képviselőtársam okkal kevesellt. Hölgyeim és uraim, önökön múlik vagy múlna, hogy ez az összeg nagyobb legyen és a vidék fejlesztését szolgálja.
Az elmondottakból kitűnik, hogy valóban felépült egy, az egész országot, a kapcsolódó rendezvényeket összefogó rendszer, amelynek továbbfejlesztésére, működtetésére megvoltak a megfelelő elképzelések.
S hol tartunk most? Magyarország Fesztivál helyett, amely - ismétlem - három elemre épült, köztük egyik az expó, és az 1996-os rendezvénysorozatok megtartására, összefogására maga a kormány is és a különféle szervezetek is különféle ajánlásokat tesznek.
Véleményem szerint az expó nélkül minden rendezvény pótcselekvés. Megkockáztatom azt is, hogy talán újabb ígérgetés? A világkiállítás kapcsolódó rendezvényei, a Magyarország Fesztivál csak a világkiállítás összefogó erejével illeszkedhetnek egy egységes országképbe.
Expó nélkül a Mécs Imre képviselőtársam által is említett fókusz hiányzik. Az összhang megbomlik, művészeti és kulturális értékeink feltárása széttöredezik, és várhatóan elmarad az a külföldi és belföldi idegenforgalom-élénkülés, amitől többet várunk.
Göndör István képviselőtársam azt mondta, hogy becsapták, az országot, ezt a népet - nem tudom, hogy fejezte ki magát. Uraim, a becsapás most folyik, azóta folyik a becsapás, amióta ez a negatív döntés megszületett.
Rosszkedvű következtetéseimet nem folytatom, hiszen a világkiállítás lemondásának negatív társadalmi hatásáról, és az ország, különösen a vidék számára - meggyőződésem szerint - gazdaságilag is hátrányos hatásáról már többen, nálam talán ékesszólóbban, megalapozottabban is szóltak.
Tisztelt Ház! Végezetül még egy dologra szeretném felhívni elsősorban a kormánypárti képviselőtársaim figyelmét. Tudom, nincsenek könnyű helyzetben, én is voltam kormánypárti képviselő. Néha nehéz a döntést meghozni vagy ellentmondani a döntésnek, mert néha ezt is meg kellett tennem az elmúlt négy év során. Bevallom őszintén, nem gyakran.
Nincsenek könnyű helyzetben, főként a szocialista párti képviselők, azok a képviselők, akik eddig eszükkel és szívükkel expópártiak voltak. Lehet, hogy lesznek közöttük, akik tartózkodnak vagy nemmel szavaznak a kormány döntésére.
Egy ilyen egyéni döntés megfelelhet lelkiismeretünknek, megfelelhet a választókörzet elvárásának, de nem mentesít a végleges döntés felelőssége alól. Egy kormánypárti képviselőnek, amíg a kormánypárt soraiban ül, mindig vállalnia kell a felelősséget a végső döntésért. Ez a felelősség önöket terheli. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)
