VEÉR MIKLÓS
VEÉR MIKLÓS
VEÉR MIKLÓS (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Alelnök Asszony! Képviselőtársaim! Nekünk, képviselőknek, úgy gondolom, az a legfontosabb, hogy a viták során mindig gondoljunk azokra akiknek köszönhető, hogy itt vagyunk, és akiket kötelességünk képviselni. Ezért éreztem úgy, hogy ebben a témában szóljak, mint a Zala megyei 3. számú, Keszthely központú választókörzet képviselője, annak a régiónak országgyűlési képviselője, amelyben a lakosság többsége, sőt, szinte minden lakos valamilyen formában kötődik a turizmushoz.
A mi térségünkben két gyógyfürdő van: Hévíz és Zalakaros; két Balatonunk van; itt van a sokat emlegetett Keszthelyi öböl; itt van a tíz éve zajló vízvédelmi beruházás, amit Kis-Balaton néven emlegethetünk. Ennek a két tónak gazdag halállománya, gazdag, csodálatos madárvilága van. Szép, összefüggő erdőink vannak - hozzáteszem azt is, hogy hasonlóan gazdag vadállománnyal. Sajnos, megjegyzésként hozzá kell fűznöm, hogy az ezen erdőkkel való gazdálkodás a korábbi évek osztogatása következtében, a tulajdonviszonyok rendezetlensége miatt, sajnos, egyes helyeken fosztogatásba csapott át.
(10.10)
Egy volt szovjet katonai reptér is van a mi térségünkben. Reményeim szerint van esély arra, hogy ebben az időszakban, rövidesen megoldódik ez a gond is, és Zalavár-Sármellék néven polgári repülőtér is lesz térségünkben.
Azt is hozzá kell tennem, hogy ez a régió nagyon gazdag az előző korok tárgyi emlékeiben is.
Az elmondottak alapján úgy érzem, nincs szükség azt igazolni, hogy ez a térség a turizmus barátja, nálunk nem idegen az idegenek forgalma, hisz ennek a régiónak szinte egyedüli és minőségileg továbbfejleszthető gazdasága - hozzáteszem: az élelmiszer-gazdaság mellett - a turizmus. S ez egy olyan sajátos gazdaság, amelynél nem a terméket visszük a fogyasztóhoz, hanem a fogyasztót hívjuk, várjuk, hozzuk a termékhez. Ez a termék nálunk a gazdag földrajzi környezet és az épített örökség.
Ezek után jogos a kérdés: mi a helyzet nálunk az expó megítélésében. Természetesen mi is örültünk az expó tervének, hiszen ez a turizmus-szezon szélesítését és minőségi fejlesztését is szolgálhatná. Ennek érdekében a mi településeink önkormányzatai is megpályáztak több, az expóhoz kötődő lehetőséget; de hozzáteszem, hogy az expót nem annyira célként, mint inkább eszközként felhasználva.
Mit tehet ilyenkor egy turizmuspárti képviselő? Hisz úgy gondolom, nemcsak a frakció hátszele fontos számára, hanem annak a térségnek a támogatása is, amelyben megválasztották. Én azt a módszert választottam, hogy összehívtam a térség polgármestereit egy őszinte, kötetlennek minősíthető beszélgetésre. Ők megtiszteltek azzal, hogy a 39 polgármesterből 29-en jöttek el, s ennek a
29-nek a zöme főállású polgármester.
29-nek a zöme főállású polgármester.
Először meghallgattuk a nagyobb települések - Hévíz, Keszthely, Gyenesdiás - véleményét, de meghallgattuk a kisebb települések polgármestereinek a véleményét is. Anélkül, hogy részletesen szólnék erről a beszélgetésről, az egeraracsai polgármester véleményét említem. Ő annak a térségnek a képviseletében szólt, ahol a munkahelyek megszűnése következtében a munkanélküliség aránya már átlépte a 40 százalékot. A polgármester szó szerint a következőket mondta: mezítlábas magyarok közt ne legyen expó. A polgármesterekkel történt megbeszélés utolsó harmadában - hozzáteszem: a jelenlévők egyetértésével - megszavaztattam a kérdést; 2 tartózkodás mellett 21:6 arányban az expó megtartása ellen szavaztak.
Úgy gondolom, ez a vélemény a térségben lévő önkormányzatok expóügyben kialakult hangulatát fejezi ki. Úgy érzem, ez olyan ítéletnek minősíthető, amely közelít a valósághoz. Az a véleményem, hogy először meg kell teremtenünk a biztos feltételeit annak - legalábbis a mi térségünkben ez biztosan igaz -, hogy körzetünket alkalmassá tegyük arra, hogy több vendéget hosszabb időre tudjunk fogadni, s akkor ennek a terméknek az előbb említett "eladása" jobban sikerülne.
Az előbbi gondolattal, témával összefüggésben nem tehetem meg, hogy mint a Balaton egyik képviselője ne szóljak a Balatonról. Úgy gondolom, ha nem tesszük meg a szükséges intézkedéseket a Balaton érdekében, akkor a tó valóban hamarosan a végóráit éli. A természeti környezet, a Balaton megmentése, az ehhez szükséges pénzeszközök nemcsak értékmentést, hanem érték- és munkahelyteremtést is jelentenek. Úgy érzem, a mi térségünkben ez sokkal sürgősebb teendő, mint az expó kérdése.
Hozzászólásom végén elmondom: a múlt kedden már itt ültem, vártam a soromat és hallgattam a vitát. Igazán nem sértő szándékkal mondom, de Comenius jutott eszembe, az a Comenius, aki éppen 340 évvel ezelőtt járt ebben a kis országban. Itt töltött négy évének a tapasztalataira a következőképpen emlékezett vissza: "Kedves Magyarok! A belső békét inkább óhajtanotok kell, mint dicsekedni véle. Mert ha van hely a Nap alatt, ahol az irigység és a gyűlölség az úr, ez az a hely. Többnyire úgy viselkedtek, mintha mindenki a maga haszna előmozdítására született volna, senki a közjóéra."
Úgy gondolom, nekünk itt most a közjóra kell tekintettel lennünk, nem kisebb érdekcsoportokéra.
Még egyet hozzátennék. Azt hiszem, eljött az ideje annak, hogy a döntési feladatok megoldását a vállról helyezzük át a fejre, de azzal a megjegyzéssel, hogy nincsen olyan emberi döntés, amiben ne lenne érzelem. De azt hozzáteszem: negatív érzelmi töltéssel nagy az esélyünk arra, hogy csak rossz döntést hozhatunk. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
