DR. SZIGETHY ISTVÁN
DR. SZIGETHY ISTVÁN
DR. SZIGETHY ISTVÁN, az alkotmány- és igazságügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányügyi bizottság elé három olyan javaslat került, amely a múlt héten megszavazott módosító indítványok kapcsán a zárószavazás előtti vitában szükségesnek látszott, hogy megvitatásra kerüljön. A három javaslatból az alkotmányügyi bizottság végül egyet terjesztett az Országgyűlés elé; a másik kettő nem kapta meg azt a szükséges szavazatszámot, amely az alkotmányügyi bizottság előterjesztéséhez szükséges lett volna.
Az alkotmányügyi bizottság által támogatott javaslat egy szövegpontosító megfogalmazás: a "jogosító" szó helyére a "jogerős" szót illeszti, ami önmagában nem lényeges változtatás nyilvánvalóan.
Azonban a záróvita előtt az alkotmányügyi bizottságban lezajlott vita másik két elemével is kénytelenek vagyunk foglalkozni, hiszen ezek lényeges kérdést érintenek.
Önmagában a törvényjavaslat, amely ombudsmani kezdeményezésre három képviselő által előterjesztetten került az Országgyűlés elé, egy régi akut kérdést, a kényszerbérletek felszámolását kívánta elősegíteni. A konkrét oka az volt, hogy 1993-ban a lakástörvénynél nem szavazott meg az Országgyűlés szankciót arra az esetre, ha az önkormányzatok 1996. december 31-éig nem ajánlanak fel a kényszerbérlők számára megfelelő elhelyezést. A probléma az volt, hogy a törvény eredeti szövegében ennek nem volt szankciója, tehát azok az önkormányzatok, amelyek eleget tettek a törvénynek, azok teljesítették a kötelezettségüket, akik nem tettek eleget, azok bármiféle jogkövetkezmény nélkül tehették meg ezt. A mostani javaslat több lépcsőben ezt kívánta feloldani, és ebben az előkészítés során nagymértékű együttműködés volt részben az ombudsman részéről, részben az érdekképviseletek részéről, részben pedig három parlamenti bizottság részéről.
A beszavazott módosító indítványok azonban zavart keltettek a törvény összhangjában, és ezen alakult ki különös vita. A zavar oka az volt, hogy a törvény eredeti szövege szerint az 1996. december 31-ei határidőhöz kötődött annak a lehetősége, hogy szankciókat lehessen egyáltalában alkalmazni. Mivel azonban az egyik módosító javaslat ezt az 1996. december 31-ei határidőt hatályon kívül helyezné és helyette 1998. december 31-ei határidőt illesztene be, amíg az önkormányzatok felajánlhatják a cserelakást a kényszerbérlőknek, belső ellentmondás látszott fennforogni abban, hogy akkor nem lehet 1998. január 1-jétől már szankciókat alkalmazni az új szöveg szerint nem mulasztó önkormányzatokkal szemben.
Ezt a belső ellentmondást kívánta feloldani két módosító javaslat. Mivel azonban az alkotmányügyi bizottságban ez a két előterjesztés nem kapott többséget, felvetődött az alkotmányügyi bizottságban az a gondolat, hogy a törvény e hiba orvoslása nélkül valószínűleg nem állná meg az Alkotmánybíróság előtt a próbát, hiszen a jogállamiságot sértő rendelkezés kerülhet így a törvény szövegébe. Ezért az alkotmányügyi bizottságban kialakult mindkét álláspontnak - részben a többségi álláspontnak, ami egy javaslatot tartalmazott, részben pedig a kisebbségi álláspontnak, hogy a '98. december 31-ei teljesítési határidőt ki kellett volna venni ebből a törvényből -, ennek az előterjesztésével tudom ismertetni az alkotmányügyi bizottság előtt lefolytatott vitát, azokkal az aggályokkal, hogy a megfelelő zárószavazás előtti módosító indítvány hiányában felvetődik ennek a törvényjavaslatnak az alkotmányossági kérdése, és ezzel a felelősséggel kell majd szavazni a későbbiek során.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps az SZDSZ padsoraiból.)
(17.30)
