MIKLÓS LÁSZLÓ
MIKLÓS LÁSZLÓ
MIKLÓS LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az általános forgalmi adóról és a fogyasztási adóról és fogyasztói árkiegészítésről szóló törvényjavaslat tárgyalása kapcsán is megerősíthetjük a kormánynak azt a törekvését, hogy az adórendszer lehetőleg stabil legyen, keveset változzon. Ezt a követelményt évek óta mind a gazdálkodó szervezetek, mind a szakemberek és szakújságírók számon kérik a kormányon.
Hadd emlékeztessek ugyanakkor arra, hogy mást is számon kértek a kormányon, nemcsak az imént említettek, hanem az állampolgárok is, nevezetesen az adócsalások visszaszorítását, a feketegazdaság terjedésének megállítását, majd visszaszorítását. Így tehát egyidejűleg kellett ennek a két követelménynek megfelelni az elmúlt évek során, hogy lehetőleg valamilyen értelemben kiszámítható legyen a gazdálkodó szervezetek működési köre, de, mondjuk, az állampolgárok tekintetében a személyi jövedelemadózás is; másfelől pedig megszüntessük azokat az úgynevezett kiskapukat, amelyek talán szerencsésebb országokban nem minősülnek kiskapunak, és nem is kell róla törvényben vagy jogszabályban rendelkezni, Magyarországon azonban egészen extra dolgokat is a törvényben kell szabályozni; hogy mást ne mondjak példaként - később még kitérek rá -: a nyugdíjas- és tanulóbérletekhez adott fogyasztói árkiegészítés kérdését az önkormányzatok tekintetében is. Tehát egyidejűleg kellett egyfajta stabilitást biztosítani az adórendszerben, másfelől az úgynevezett kiskapukat megszüntetni.
Végül harmadik elemként hadd említsem meg azt, hogy emellett az adóhatósági munka színvonalát, hatékonyságát is javítani kellett. Javítani kellett már csak azért is, mert - ahogy ez korábban is elhangzott, de a mai hozzászólásokban is - a költségvetési bevételek között egyre jelentősebb szerepet játszanak a fogyasztáshoz kapcsolt adók. Az 1998-as költségvetésben a tervezett 1100 milliárd forintnál, ha csak egyetlen százalékos adóbehajtási hatékonyságjavulást lehet elérni, ez 11 milliárd forintot jelent. Ez egyébként nem reménytelen, és a kormány ez irányú tevékenysége nem is eredménytelen. Itt zárójelben hadd jegyezzem meg példaként, hogy a Központi Statisztikai Hivatal egy nyolc hónapra vonatkozó jelentése szerint miközben folyó áron a kiskereskedelem és vendéglátóipar forgalma 12 százalékkal növekedett, az áfabefizetések 29 százalékkal nőttek. Ha eltekintünk bizonyos szerkezeti különbségektől, azért nem hiszem, hogy a fogyasztás szerkezete ilyen radikálisan alakult át. Nyilván másról van szó, arról van szó, hogy javult - méghozzá megítélésünk szerint jelentősen - az adóbeszedés hatékonysága is.
Van-e összefüggés az adómértékek és a feketegazdaság között? Többször kifejtettük már, hogy abban az értelemben persze van, hogy ha nem lenne adó, akkor nem lenne értelme kikerülni, de nem igazán az adómértékek tekintetében. Tehát nem hiszem, hogy járható út az, és úgymond a feketegazdaság visszaszorításához vezetne, amit Csépe képviselő úr vetett föl, ha a paprikánál - és akkor még lehetne hosszan sorolni a termékeket - 25 százalékról 12 százalékra csökkentenénk az áfa mértékét. Nem ez a terület az, ahol a feketegazdaság ellen küzdeni kell.
Másfelől az általános forgalmi adók szintje kétségtelenül magasabb, mint a fejlett európai államokban, de azt ismeri mindenki, hogy az is egy középtávú - lehet így fogalmazni - kormányzati célkitűzés, hogy ezek az adókulcsok is csökkenthetők legyenek.
(9.50)
De itt mindig hozzá kell tenni azt, hogy ennek feltétele az, hogy a sokat emlegetett államháztartási reform folytatódjon, hogy ne kelljen ilyen sok adót beszedni azért, hogy a kiadási oldal finanszírozható legyen, hiszen egy másik, a költségvetési törvényjavaslat kapcsán azt is tudjuk, hogy 400 milliárdos hiány keletkezik még így is, a magas adószintek ellenére. Tehát meg kellene mondani ilyenkor, amikor az adócsökkentésről beszélünk, hogy mit csökkentsünk. Csökkentsük a családi juttatásokat, vagy ne csökkentsük? Csökkentsük a rendvédelmi szervek fenntartására fordított kiadásokat... (Közbeszólásra:) de igen, ezeknek a forrása mindenütt az adó. Mert az egyik oldalon a költségvetés vagy a jövedelmekhez, vagy a fogyasztáshoz kapcsolódó adó keretében szedi be a bevételek döntő többségét, ehhez képest minden más bevétel elhanyagolható, a másik oldalon pedig finanszírozni kell ezt is és még sok minden mást, az önkormányzatokat is.
Tehát ebben azonnali és radikális lépést ígérni, azt hiszem, felelőtlenség, mert működő rendszereket csak fokozatosan lehet átalakítani. De ha csak azt tekintjük, hogy az elmúlt néhány évben a kormány előterjesztése a nyomán parlament olyan törvényeket fogadott el, amelyek keretében a GDP-ből központosított hányad radikálisan csökkent, akkor azt mondhatjuk, hogy nem voltunk nagyon óvatosak e területen.
Még egy elemet szeretnék kiemelni az adócsökkentéssel kapcsolatban. Sokszor elmondják azt, hogy ha csökken az adó, akkor az nem feltétlenül jelent adótömeg-csökkenést. Ebben persze van némi igazság, csak nem elegendő hozzá az, hogy változatlan feltételek között. Az amerikai kormányzat a reagani időben megpróbálta ezt, nem jött be, nem bizonyosodott be, hogy az adók csökkentése az adóbevétel növekedéséhez vezet, ehhez tudniillik más feltételek is kellenek, mondjuk egy sokkal gyorsabb gazdasági növekedés. És akkor, amikor ma jó esély van egy gyorsabb gazdasági növekedésre, hiszen 3 százalék körül lesz, jövőre 4 százalékos vagy még azt meghaladó lesz a gazdasági növekedés, akkor reális alternatívaként merül majd fel az, hogy programszerűen - és nem egyes tételeknél kiemelve - sor kerülhessen az általános forgalmi adó kulcsának a csökkentésére is.
Konkrétan az általános forgalmi adóról és a fogyasztási adóról szóló törvényjavaslatról: látható, hogy igen kis terjedelműek a módosítások, a fogyasztásiadó-törvény tulajdonképpen semmi mást nem tartalmaz, mint a jövedékiadó-törvény következményeinek az átvezetését, illetve egy elem, a fogyasztói árkiegészítés van pontosítva. Ez mutatja is azt, hogy az adórendszer stabilitása tartható.
Persze az adórendszer stabilitása alatt nem azt kell érteni, hogy a kormány vagy az Országgyűlés esetleg három évig nem fog hozzányúlni semmilyen adótörvényhez, hiszen közben olyan változások következnek be a gazdaságban, amelyek legalább technikai értelemben szükségessé teszik, hogy mást ne említsek, a fióktelepek kérdésében. Tehát azt hiszem, azt gondolni egy ilyen változó gazdaságban, mint amilyen a magyar gazdaság, hogy a Ház három évig nem nyúl hozzá valamilyen új törvényhez, illúzió.
De a változások, mint említettem, most nem túl nagy terjedelműek, és - hogy úgy fejezzem ki magam - érdemben nem is érintik igazából a gazdálkodást. A törvényjavaslat pontosít az általános forgalmi adó tekintetében néhány olyan esetben, ahol szükséges, mint említettem: a fióktelepek vonatkozásában, a vámjogszabályokkal való összhang megteremtése érdekében, Itt teljesen egyet lehet érteni azzal, hogy a szoftverek importjával kapcsolatos anomáliát hosszú idő után végre ez a törvénymódosítási javaslat rendezi.
Ugyancsak támogatandó a készfizető kezességre vonatkozó szabályok egyértelműsítése, hiszen ez az 1996-ban bevezetett szabály okozott némi nehézséget a jogalkalmazás során, ez a megfogalmazás ezt pontosabbá teszi.
Örvendetes, hogy végre, mondhatom így, több éves csiszolgatás után, azt hiszem, elrendezhető lesz a használtcikk-, így különösen a hulladékkereskedelem adóztatása, mármint áfa-tekintetben, hiszen közismertek az ezzel kapcsolatos visszaélések. Ez az új szabályozás az árrésadóztatással ezt a kérdést - vélhetően hosszú távra - megoldja.
Osztom a Szabad Demokraták Szövetségének az aggodalmát a déligyümölcsökre vonatkozó áfa tekintetében. A frakcióban megoszlanak erről a vélemények. Vannak mellette szóló érvek, és vannak ellene szóló érvek, azt hiszem, a hozzászólások során ezt mások majd ki fogják fejteni.
Ami az "extra" körülményeket illeti, arra jó példa a zárt árusítású diplomataboltok adóztatásával kapcsolatos rendelkezés, hiszen ezt másképp is el lehetne rendezni, de tudjuk a sajtóból, hogy Magyarországon még ezzel kapcsolatban is voltak problémák.
Összességében tehát az általános forgalmi adóról szóló törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslatban foglaltak szűk terjedelemben a szükséges korrekciókat végzik el, ezért ezeket támogatni tudjuk.
A fogyasztási adóról szóló törvényjavaslat, mint említettem, tulajdonképpen a jövedékiadó-törvény következményeit, illetve a vámtörvénnyel való fogalom-összehangolást vezeti át. Két dologról szeretnék itt kifejezetten szólni. Az egyik, hogy Magyarországon a nemzeti fogyasztási adó körében valószínűleg még hosszabb távon is vagy legalábbis középtávon fönn kell tartani néhány termék adóztatását, erről szól ez a fogyasztásiadó-törvény, hiszen egyébként klasszikusan csak az ábécé-termékek tartoznak az ilyen típusú adó alá. Itt persze történhetnek, történtek is ésszerű lépések, lehet, hogy egy idő után a kávét is ki lehet innen venni, a bor átkerülhet a jövedéki törvény hatálya alá, de ez ma nem aktuális.
A másik, amit ezzel kapcsolatban meg szeretném említeni, az éppen a fogyasztói árkiegészítés. Eléggé mellbevágó volt az, amikor tavaly a kormányzati apparátustól - meg aztán személyes tapasztalat alapján is az önkormányzatoktól - értesültünk arról, hogy az önkormányzatok a nyugdíjas- és tanulóbérletekkel kapcsolatos fogyasztói árkiegészítés vonatkozásában úgy viselkednek, mint a gazdálkodó szervezetek, hogy amit törvény nem tilt, azt lehet. Pusztán azért vettek, vásároltak bérletet, olykor a fiókba téve, hogy ezzel segítsenek a közlekedési vállalaton és hogy általában a tarifaszintet lejjebb lehessen vinni. Ezért tehát ésszerű, bármennyire is szokatlan ez a fajta korlátozás, amit a törvényjavaslat e tekintetben tartalmaz. Ha más eszközökkel nem lehet, akkor egy világosabb szabállyal azért célszerű visszaszorítani az önkormányzatok ilyen fajta, terjedő viselkedését.
Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, az is mutat valamit, hogy ma a jövedelemadókkal kapcsolatos vitában összesen egy hozzászóló volt, hogy igazából nincs sok előre jelentkezett hozzászóló a most tárgyalt általános forgalmiadó- és fogyasztásiadó-törvénnyel kapcsolatban sem. Azt mutatja, hogy a kormány tartja azt az ígéretét, amely szerint az adórendszer legyen stabil, a szükséges változtatásokat vezesse keresztül. Azt is mutatja, hogy az elmúlt néhány évben túljutottunk azokon a feltétlenül megoldandó feladatokon, amelyek részben bizonyos törvények, adótörvények újrakodifikálását jelentették, részben - ahogy az elején elmondottam - bezárták a valós vagy vélt kiskapukat, és ma már tulajdonképpen hosszabb távon gondolkodhatnak a vállalkozások és az állampolgárok is abban, hogy érdemi, rendszer értékű változások nem igen lesznek. Korrekciókra mindig szükség van, hiszen azért az élet nap mint nap változik.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)
