BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem a NATO-ról, nem a földről fogok beszélni. A NATO-ról Mécs Imrével, Szent-Iványi Istvánnal nem vagyok versenyképes. A földről Juhász Pállal, Kertész Zoltánnal, Orosz Sándorral nem vagyok és sosem leszek versenyképes. Én csak a népszavazásról és erről a népszavazási kampányról fogok beszélni. De persze nyilvánvalóan egy-két szót arról is kell szólnom, hogy miért népszavazunk a NATO-ról, miért kényszerülünk népszavazni a földről. Nem én használtam először ezt az igét ma itt.
Tehát négy kérdésről fogok beszélni: a NATO-népszavazásról, a föld-népszavazásról, a népszavazási kampányról és arról a helyzetről, amely a két népszavazási kezdeményezés ütközése, együttes jelenléte nyomán kialakult.
Kezdem az első kérdéssel, a NATO-kérdéssel. Ismétlem, nem a NATO-ról szólok - erről Mécs Imre beszélt már ma itt -, hanem arról a kérdésről, hogy kell-e Magyarországon a NATO-csatlakozás kérdésében népszavazást tartani. A Fidesz egyik álláspontja az volt - és nemcsak az övé -, hogy nem kell. Hiszen itt van a parlament, itt vannak a parlamenti pártok. Valamennyien azt mondták a választások előtt, hogy be akarunk lépni a NATO-ba, tehát nyugodtan beléphetünk a NATO-ba, úgy, mint Csehország, úgy, mint Lengyelország - népszavazás nélkül.
Azt hiszem, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez közjogilag igaz, politikailag azonban nem. Azok között ugyanis, akik ma, '97 őszén idegenkedve, ellenérzésekkel fogadják a kormánynak és valamennyi parlamenti pártnak ezt az álláspontját, azok között ott van nemcsak a Munkáspárt, nemcsak a MIÉP, hanem ott van nagyon sok mindenki ebben az országban - a közvélemény-kutatások szerint egy kisebbség, de egy jelentős kisebbség, sokkal jelentősebb, mint a MIÉP és a Munkáspárt szavazói -, akik idegenkedve fogadják ezt.
(18.10)
Nem véletlenül, mert Magyarországon egy százötven éves hagyomány az, hogy Magyarország tartsa távol magát mindenféle nemzetközi katonai együttműködési rendszertől, hogy hozzák haza a katonáinkat külföldről, és ne legyenek Magyarországon idegen katonák - 1848. A magyar társadalom emlékszik arra, hogy két világháborúban idegen érdekekért magyar katonák százezrei haltak meg hol az Isonzónál, hol a Donnál. Három katonai szövetségi rendszerbe kényszerítették bele Magyarországot tehát van egy ilyen ellenérzés. Természetesen mindannyian, akik itt ülünk a teremben, tudjuk, hogy a NATO más, de ez az ellenérzés a magyar társadalomban jelen van, és ez jelent meg 1956-ban is.
Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, ha a magyar politikai pártoknak és a magyar parlamentnek az a véleménye, hogy ezen ma már egy más NATO esetében, egy más világhelyzetben túltehetjük magunkat, akkor az a helyes, az a kötelességünk, ha ehhez egy népszavazás jóváhagyását kérjük. Ezért gondolom azt, hogy a NATO kérdésében kell népszavazás.
A következő kérdés az, hogy vajon véleménynyilvánító vagy ügydöntő. Itt sokat gúnyolódott a Fidesz azon, hogy a kormány megváltoztatta álláspontját. Először is, nem a kormány, hanem a Fidesz változtatta meg az álláspontját. Hiszen itt, amikor a kormány, Horn Gyula miniszterelnök a madridi meghívás után kezdeményezte azt, hogy legyen népszavazás a NATO-ról, mert most már ismerjük a feltételeket, akkor azt mondták a parlamenti pártok, nem egyetértettek, tudomásul vették a kormánynak ezt a véleménynyilvánító népszavazásra vonatkozó kezdeményezését.
Valamennyien tudjuk, csak akkor senki nem mondta ki, hogy azért véleménynyilvánító népszavazás, mert mindenki, nemcsak a kormány, hanem valamennyi parlamenti párt tartott attól, hogy esetleg nem lesz meg az ügydöntő népszavazáshoz szükséges ötven százalék. Nem akarta vállalni az ebből fakadó rossz látszatot, és ezért mondták azt, hogy legyen véleménynyilvánító, miközben hozzátették - csak, sajnos, nem elég egyértelműen -, hogy természetesen annak az eredménye is köti a kormányt és a parlamentet. Ez volt egy ilyen közös összekacsintása a kormánynak és a parlamenti pártoknak. Akkor néhány hétig ezt mindenki szépen tudomásul vette, aztán a Fidesz gondolt egyet, és ezt a közös összekacsintást egyoldalúan felrúgta. Természetes, hogy ezek után a kormány sem tehetett mást, minthogy azt mondta: jó, legyen ügydöntő népszavazás.
Ennyit a NATO-ügyében. Még egyszer hangsúlyozom: a NATO-ügyében egyértelműen kell népszavazás.
Más a helyzet a földkérdésben. Azt mondják itt ellenzéki képviselőtársaim, a kormány először azt mondta, hogy nem kell, aztán azt mondja, hogy kell népszavazás. Nem én vagyok a kormány... (Dr. Trombitás Zoltán: De sajnáljuk!), de nekem ma is az a véleményem, hogy a föld a kérdésében nem kellene népszavazás, és ebben Bánk Attilának igaza van. A föld kérdésében az, hogy lesz népszavazás, azon múlik, hogy az ellenzéki pártok egy része ezt kezdeményezte, utána az ellenzéki pártok közül további ellenzéki pártok csatlakoztak ehhez.
Miért nem kellene? Ma is azt gondolom, hogy nem kellene. Azért nem kellene, tisztelt képviselőtársaim, mert - szemben a NATO kérdésével vagy szemben annak idején a munkásőrség kérdésével, a pártvagyon kérdésével, a köztársasági elnök-választás kérdésével, és folytathatnám, meg az Expo kérdésével, amelyben népszavazást kezdeményeztek, és még sok minden másban - a földkérdés nem egy olyan kérdés ma Magyarországon, a földtulajdonhoz-jutás szabályozása nem egy olyan kérdés ma Magyarországon, mint ezt Juhász Pál nálam sokkal szemléletesebben elmondta ma délelőtt, amire egy egyszerű igen-nem döntéssel jó választ lehetne adni.
A földkérdés része a magyar mezőgazdaság elég nehéz helyzetének. Része annak a válságsorozatnak, ami kollektivizálásból és kárpótlásból, 1994-es földtörvényből, amit egyébként - ezt Bánk Attilának mondom - a parlament az utolsó munkanapján fogadott el az előző ciklusban, nem egy fél évvel előtte, hanem az utolsó munkanapon. Utolsó munkanapján fogadta el 1994-ben és a Fidesz nemet mondott rá - ezt csak úgy mellesleg mondom. A külföldiek földtulajdon-szerzésének megtiltására nemet mondott 1994-ben a Fidesz - amire majd még visszatérek. Ez része egy olyan nagy kérdéscsoportnak, amelyhez hozzátartozik az, hogyan lehet a mezőgazdaság fejlődését megalapozni, hogyan lehet elérni, hogy a mezőgazdaságban tőke legyen, hogyan lehet elérni, hogy a mezőgazdaságban magántőke legyen, hogy a mezőgazdaság fejlődésével magántőkét lehessen mozgósítani, és ne csak állami pénzből, ne csak az adófizetők pénzéből kelljen a mezőgazdaságot fejleszteni. Hogyan lehet elérni azt, hogy a földnek valódi ára legyen, és ennek megfelelően a mezőgazdasági üzemek hitelképesek legyenek, hogy jelzáloghiteleket vehessenek fel a földre - mert amíg nincs ára, addig nem vehetnek, és addig magántőkét, banktőkét nem lehet a mezőgazdaságba vinni, csak állami tőkét. Hogyan lehet elérni azt, hogy a magyar mezőgazdaságnak az a vegyes struktúrája, amelyben a családi gazdaságnak és a nagyüzemnek is megvan a maga helye, és ennek alapján hatékony a magyar mezőgazdaság, hogyan lehet kialakítani. Ez irgalmatlanul bonyolult kérdés, amiben a földforgalom fokozatos felszabadításának és a korlátozásoknak is megvan a maga helye.
Ez nem egy olyan kérdés, amelyik népszavazásra való. Ez egy olyan kérdés, amely egy nagyon elmélyült, aprólékos kormányzati, parlamenti előkészítő munkára való, ahol van helye a közös gondolkodásnak, ahol van helye módosító indítványoknak, újragondolásnak, és nincs helye az indulatok felkeltésének, ami egy népszavazási kampánynak elkerülhetetlen velejárója. Ezért ma is azt gondolom, hogy a föld kérdésében nem kellett volna népszavazás. Nagyon nagy károkat okozott az országnak az, azok, akik népszavazást kezdeményeztek ebben a kérdésben.
De ha már népszavazás, ha már odadobták a kesztyűt, akkor a kormány nem tehetett mást, mint hogy ezt a kesztyűt felveszi. Nem tehetett mást, ahogyan ezt többen megfogalmazták ma délelőtt is, mint ahogy a nem valódi kérdések, mint ahogy a hamis kérdések, hogy egy távol levő képviselőtársunkat, akit valamennyien jól ismerünk, idézzek: a csalárd kérdés, az ördögi kérdés helyett a valódi kérdést tegyük fel.
De mielőtt erre rátérnék, valamit erről a kampányról, tisztelt képviselőtársaim. Mert az igazi politikai kérdés az a kampány, amit a Magyar Demokrata Fórum és a Fidesz-Magyar Polgári Párt elindított, aztán némi tétovázás után a Kisgazdapárt csatlakozott (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Meg a többi!) és csatlakoztak hozzá mások is. Tudom! Érdekvédelmi szervezetek, szakszervezeti konföderációk, a Munkástanács, a KESZOSZ. Tudom! (Közbeszólás az ellenzéki oldalról: Gazdakörök.) Tudom, tudom, ebben nincs köztünk vita. Tudom a névsort, hogy kik csatlakoztak.
