DR. EÖRSI MÁTYÁS
DR. EÖRSI MÁTYÁS
DR. EÖRSI MÁTYÁS külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy aláírt, ratifikált és hatályba lépett szerződés kihirdetése lényegében technikai jellegű döntés a parlament részéről, mégis az elmúlt héten az Országgyűlés mintegy három órán keresztül vitázott három alapszerződés - a magyar-orosz, a magyar-szlovák és a magyar-román alapszerződés - kihirdetéséről.
Mind a három alapszerződésre egyformán igaz az, hogy az Országgyűlés a ratifikációs vitát lefolytatta, és ezek az alapszerződések hatályba léptek. A kihirdetésnek - vagy ahogy az ellenzék javasolja: a ki nem hirdetésnek - halasztó hatálya, a vállalt kétoldalú kötelezettségekre vonatkozó jogi következménye nincs. Az Országgyűlés azon kötelessége, hogy a hatályba lépett alapszerződéseket kihirdesse, nem a nemzetközi jogból, nem magukból az alapszerződésekből következnek, hanem a Magyar Köztársaság jogrendjéből.
(17.40)
Abban az esetben, ha az Országgyűlés nem hirdeti ki nemzetközi szerződéseit, közöttük az alapszerződéseket, akkor ezzel saját törvényeit szegi meg. Ezért mondottuk el az expozéban, hogy a szerződések ki nem hirdetése, a Magyar Köztársaság törvényeinek megsértése nem tartozik a magyar diplomácia eszközrendszerébe.
Túl a jogi érvelésen, a kormány határozott meggyőződése: az alapszerződések kihirdetésének, illetve a vélt vagy valós problémák összekapcsolásának semmilyen haszna nem lenne, ugyanakkor egy ilyen lépés számos veszélyt hordozna magában.
Először: egy ilyen lépés olyan képzetet keletkeztetne, mintha Magyarország nem az alapszerződés végrehajtásában, hanem azok felülvizsgálatában lenne érdekelt.
Másodszor: egy ilyen törvénysértéssel indokolt és alapos támadási felületet nyújtanánk Magyarországgal szemben azok számára, akik amúgy is hajlamosak Magyarországot rossz színben feltüntetni.
Harmadszor: ahelyett, hogy elősegítené, inkább hátráltatná éppen azoknak a legitim céloknak az elérést, amely célokra hivatkozva az ellenzék a kihirdetés ellen érvel.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ezek az általános megjegyzések mind a három alapszerződés vonatkozásában egyformán igazak. A három alapszerződés különböző problémákat vetett fel, és ezekre a válaszomat egyenként kívánom kifejteni.
Először tehát a magyar-orosz alapszerződés; a magyar-orosz alapszerződés kihirdetésével kapcsolatos vita érthető módon a Magyarországról a Szovjetunióba elhurcolt műkincsek visszaszolgáltatásával függött össze. Szabad György képviselő úr nagyívű felszólalásában képet nyújtott a szóban forgó műkincsek legértékesebb darabjairól, valamint azok szinte felbecsülhetetlen értékéről. Mind a kormánypártok, mind az ellenzék hozzászólásait áthatotta az a törekvés, hogy olyan döntést hozzunk, amelynek alapján megnő az esélye annak, hogy a magyar nemzet jogos tulajdonát képező műkincsek visszakerüljenek Magyarországra.
Az ellenzék egyébként tiszteletre méltó álláspontjában a probléma ott van, hogy ha megfogadnánk javaslatukat, akkor nem növelnénk, hanem csökkentenénk annak az esélyét, hogy a műkincsek Magyarországra kerüljenek. A közvélemény előtt talán ismert az orosz állami duma, az orosz parlament azon döntése, amely az elrabolt műkincseket orosz tulajdonnak nyilvánítja. Mint tudjuk, ez a törvény számos buktatón ment keresztül. Először a felsőház nem fogadta el, utána - amikor a duma még egyszer elfogadta -, Jelcin elnök vétót emelt, azt követően mind az alsóház, mind pedig a felsőház kétharmados törvénnyel elfogadta a törvényt. Ezt követően Jelcin elnök formai okokra hivatkozva ismét visszaküldte a dumának, ma még nem tudjuk milyen eredménnyel, de minden információnk arról szól, hogy Jelcin elnök elkötelezte magát arra, hogy alkotmánybírósághoz is forduljon ebben a kérdésben.
Látható tehát, tisztelt Országgyűlés, hogy a vita nem Oroszország és nem Magyarország, hanem valójában az orosz kommunista többségű duma és az orosz demokraták között folyik. Tisztában kell egyébként lennünk azzal is, hogy amennyiben a duma törvénye hatályba lépne, akkor ezzel viszonylag kevésbé a magyar pozíciók szenvednének csorbát.
A duma által elfogadni javasolt törvény ugyanis az orosz nemzet tulajdonának nyilvánított műkincsek közül kiemeli az egyházi tulajdonban, valamint a nácizmus üldözöttjeinek tulajdonában állott vagyontárgyakat. Márpedig a magyar műkincsek döntő többsége, amint azt Szabad György képviselő úrtól hallottuk, ilyen. Gondolok akár a Sárospataki Református Kollégium gyűjteményére, vagy gondolok a Hatvani-, a Deutsch- vagy a Herczog-gyűjteményekre, köztük a hat El Grecóra és a négy Goyára.
Mindebből az következik, ha a duma a törvényét meghozza, az sem csökkenti Magyarország esélyét arra, hogy a műkincsek java részét visszaszerezzük. Mégis, amikor tisztában vagyunk azzal, hogy a duma által meghozott törvény a nemzetközi jogba ütközik, ütközik az orosz alkotmánnyal is, akkor azt a kérdést kell feltennünk, hogy milyen döntést tudunk hozni annak érdekében, hogy a műkincsek visszaszerzését a lehető leghatékonyabban szolgáljuk.
Rockenbauer Zoltán és Szabad György képviselő urak a vitában úgy fogalmaztak, hogy nekünk gesztust kell küldenünk, hogy nem tudunk beletörődni, nem tudunk belenyugodni a műkincsek elrablásába. A kormánynak ezzel szemben az a meggyőződése, hogy ország-világ előtt világos, hogy Magyarország nem tud beletörődni ebbe a helyzetbe, és az ilyen gesztusoknak nem az önigazolás a céljuk, nem szenvedünk önbizalomhiányban. A kormánynak az a meggyőződése, hogy tevékenységével az orosz-magyar kapcsolatok javítását és ezen belül a műkincsek visszaszerzésének ügyét kell szolgálnia.
A nemzetközi közösség a mögöttünk álló években számos dolgot elért Oroszországnál, és meggyőződésünk, hogy el fogja érni a műkincsek visszaszolgáltatását is. A kormány meggyőződése, hogy Magyarország egy barátságtalan és értelmetlen gesztussal csak azt érné el, hogy Magyarországot a műkincsek visszaadásának folyamatában a sor végére tennék, és ez a magyar nemzeti érdekekkel ellentétes lenne.
Volt a vitának egy olyan eleme is, amely elemnek pusztán a felvetését is a kormány a leghatározottabban visszautasítja. Szabó Lajos Mátyás képviselő úr felvetésére ellenzéki képviselőtársam azt vetette fel, hogy vajon meg lehet-e bízni az oroszokban, meg lehet-e bízni Oroszországban. Túl a kérdés feltevésének rasszista ízén, az ehhez hasonló megnyilatkozások rendkívül sokat árthatnak Magyarország kapcsolatainak, Magyarország érdekeinek. (Zaj a jobb oldalon.) Különösen furcsa ezt egy olyan képviselőtől hallani, aki egyébként büszkén vallja, hogy külügyminiszterként mekkora személyes szerepe volt az alapszerződés megszületésében.
Az ellenzéki szónokok azt vetik Oroszország szemére, hogy megszegi vállalt kötelezettségeit, majd azt javasolják, hogy a Magyar Országgyűlés is szegje meg törvényben foglalt kötelezettségét. Ezt a logikát a kormány elutasítja; szem előtt tartva a törvényesség követelményét, szem előtt tartva a magyar-orosz kapcsolatokat és ezen belül az elrabolt műkincsek ügyét, azt javasolja az Országgyűlésnek, hogy a magyar-orosz alapszerződés kihirdetésére vonatkozó kötelességének tegyen eleget. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
