PALLAG LÁSZLÓ
PALLAG LÁSZLÓ
PALLAG LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénytervezet első mondatát idézem: "Az Országgyűlés az állat- és növényvilág természetes sokféleségének fenntartása, folyamatos megújulása, a halászati jognak a piacgazdaság követelményeivel, valamint a vízi élővilág és a vizek természeti környezete védelmével harmonizáló gyakorlása érdekében a halászat feltételeinek meghatározására a következő törvényt alkotja."
Miért idéztem az első mondatból? Azért, mert ebből hiányzik egy szó, mégpedig a "hazai" szó. Tehát a mondat így kezdődik, hogy: a hazai állat- illetve a hazai növényvilág fenntartása és továbbfejlesztése kell hogy legyen a legfontosabb feladatunk.
A Kárpát-medence állat- és növényvilága olyan tökéletes és minden igényt kielégítően alakult, hogy azon csak rontani lehetett, és nagyon sokat rontottak is. Ez a kialakult hazai élővilágunk sokkal több megbecsülést és gondoskodást igényel. Nagyon sok olyan problémát meg kell oldani, ami az elmúlt ötven év alatt keletkezett. A szakértelem hiánya pótolhatatlan károkat okozott. Ezt hívjuk mi elvtársi szakértelemnek.
A Balaton környéki települések szennyvizét például beleengedték a Balatonba. Legszebb tavunk vizének vízszintjét például nem tartották megfelelő szinten, idegen halakat telepítettek a tóba - amurt, busát -, a Szovjetunióból hozták ide. Hogy mi volt az oka ennek a telepítésnek? Nem tudom. Hadd jegyezzem meg talán humorosan, hogy biztosan pártkönyvük volt ezeknek a halaknak, azért kerültek ide, mert más magyarázatot nem találtam erre.
Tájidegen fajták kerültek a tóba, a szakirodalom táplálékkonkurens halaknak nevezi őket. Felborult a biológiai egyensúly, kipusztították az ősnádasokat, ellenőrizhetetlen körülmények alakultak ki. Veszélybe került a tó természetes öntisztulása, a nádasokat a telekkialakítások és a partrendezés is szervezetten pusztította.
Az egyik példa az angolnák betelepítése Nyugat-Európából a busás haszon reményében. Megindult a víz kétirányú szennyezése. Az egyik a belső szennyezés: a halak ürüléke elszennyezte a tó fenekét, iszapot képezett, felborult a biológiai egyensúly, megindult az algásodás. A "szakértelem" munkája ez. Nem volt meg a szaporodás feltétele, túlnépesedés jött létre, a fajtán belüli fertőződés vezetett az óriási pusztuláshoz.
A másik a külső szennyezés: a települések szennyezése, a szennyvíz, a vizek minősége, a nagyvárosok szennyvize, például a budapesti rakparti kifolyók, amelyek a Dunát szennyezik; a fenol- illetve a hőszennyezés miatt a Duna a legszennyezettebb folyónk lett.
Nézzük a többi folyót! Általában alulnépesített a halállomány a rablógazdálkodás, a visszafogás bizonytalansága miatt. A telepítés csak töredéke a szükségesnek, nincs meg a halaknak a szaporodás lehetősége.
Nézzük a Tiszát, a második legnagyobb folyónkat! A Tisza menti települések szennyvize szintén nagy károkat okoz. A felelőtlen mezőgazdasági vegyszerezés és a műtrágyázás szintén komoly károkat okozott. A természetes egyensúly visszaállítása érdekében vissza kell telepíteni az ősfajtákat: a kecsegét, a tokféléket, a vizát, a sőregtokot, a vágótokot és ezek hibridjeit.
Menjünk a Körösök vidékére! Közép-Európa legtisztább vizeinek számító folyók ezek, még ilyen körülmények között is. Debrecen szennyvize a Hortobágy-Berettyó-csatornába ömlik. Ebben a csatornában óriási a békalencse fertőzöttsége; ez bekerül a Hármas-Körösbe, majd onnan a holtágakba, például a Kákafoki holtágba. Szólni kell még a halállomány szempontjából a törpeharcsáról és a napkárászról, amely ikrafaló, szapora, értéktelen, elveszi a vízi életteret az őshonos halak elől.
Holtágaink elöregedtek, nincsenek kotorva, el vannak iszaposodva. A békalencse képes robbanásszerűen, egy nap alatt háromszorosára felszaporodni úgy, hogy lezárja a vízfelületet, elzárja az oxigént, mely halpusztuláshoz és egyéb problémákhoz vezethet.
Figyelemfelhívásnak szánom a következőt. Most már a Körösök vidéke sem mentes a vegyi üzemtől. Körösladányban már felépült '96-ban a Henkel Clorox üzeme. Erre 30 milliós támogatást adott a Területfejlesztési Tanács. Anélkül épült fel a veszélyes üzem, hogy a lakosságot erről tájékoztatták volna. Más országokból kitiltották ezt az üzemet, például Bulgáriából, Lengyelországból, és az elavult felszerelést, amelyet Németországban már nem üzemeltethettek, elhozták Magyarországra. Mi természetesen megengedjük; úgy látszik, itt a "szakembereknek" semmi sem számít - a szakembereket természetesen ismételten idézőjelbe kell hogy tegyem. A Henkel-üzem beindulása után láthatóvá vált a Sebes-Körösön is a habzó víz, a duzzasztónál pedig folyamatosan érződött a vízben a rengeteg mosószer.
A külpolitika szerepe nagyon fontos lenne a vizek szempontjából, például a szófiai konvenció kapcsán, mely a Duna vízgyűjtő területein lévő vizekre vonatkozik. Elő kellene segíteni azt, hogy a környező országok - jóváhagyva a szófiai konvenciót - összefogással és együttmunkálkodással óvják vizeiket. Vagy itt van a Duna bizottsági kötelezettség a halállomány vonatkozásában: a visszatelepítési kötelezettség, melyet a Duna Bizottság tagjai elfogadtak és kötelezték magukat a halállomány visszatelepítésére. Ezért épült a Vaskapunál a kladovói haltelep, hazai közreműködéssel, hogy a hal visszapótlása szervezetten és folyamatosan történjen. A Vaskapunál létesített haltelep vajon működik-e? A kép lehangoló. Vajon mennyire figyel ezekre a gondolatokra és problémákra a törvénytervezet?
Szorosan összefügg a törvénytervezettel a vízi turizmus kérdése. Rendkívüli lehetőség ez hazánknak. Milyenek a természetet szerető és főleg vizeket kedvelő állampolgárok lehetőségei? A nagyarányú elszegényedés milyen hatással van a vizekre és azok halállományára? Az egészséges táplálkozás egyik fontos eleme a hal; vajon ez a törvénytervezet segíti-e az ebbe az irányba való elmozdulást?
A törvénytervezetben az állami feladatok között vagy külön fejezetben a nemzetközi kötelezettségeinknek is benne kellene lenniük. Vajon miért most került ez a tervezet a parlament elé? Úgy sejtem, a politikai helyzet kényszerítette azokat az érdekcsoportokat, akik már privatizáltak és akik még ezután készülnek megfelelő kapcsolatrendszerrel a hátuk mögött erre. Nem volt tiszta a volt állami gazdaságok átalakítása kapcsán sem a privatizáció. Egy példa: a hidasháti állami gazdaság biharugrai halastava privatizációja kapcsán üresen privatizálták a haltelepet; elsétáltak a halak a vízből, majd a privatizálás után visszafutottak a vízbe. Teljesen jogos volt Gyimóthy Géza felvetése a volt állami gazdaságok privatizációjával kapcsolatban, kérve azok felülvizsgálatát.
Már '96 őszén is dolgoztak a főszarkák, például a békésszentandrási Kákafoki holtág vizén, ahol három nap alatt 2 millió forint értékű busát halásztak le 98 hektáros vízterületről. Nem azok jutottak a halakhoz és egyéb bevételekhez, akik betelepítették az állományt és törődtek a holtággal és környezetével.
A törvénytervezet nem tér ki lényeges hangsúllyal arra a jövőt befolyásoló kérdésre, amely a visszatelepítés és a visszafogás problematikája. Követendő példát a japánoknál láttunk, ahol az egész ország összefogott, hogy javuljanak a vizeik és azok élővilága. Itthon nagyon jó szakemberek vannak, akik képesek ezeket a felvetett problémákat kezelni.
Egy kelet-afrikai példa: a Nagy-Tavakba telepítettek egy tilápia nevű halat, amely úgy elszaporodott, hogy minden másfajta hal kipusztult. Óriási veszélye van annak, ha hazánk vizeiben is - mondjuk, a Balatonban vagy a Fertő tóban - elszaporodnak a külön betelepített halak, ez könnyen pusztulást okozhat az eredeti halfajtákban.
A tulajdonlás megszerzésének kérdése is vihart fog kavarni. Javasoljuk az önkormányzatok bevonását, kapják meg és adják oda azoknak a közösségeknek, amelyek törődtek is vizeikkel, illetve a benne lévő halállománnyal és a vizek környezetével.
Az önkormányzatok felügyelete nagyon fontos, és az, hogy az önkormányzatok területén lévő vizekből az önkormányzatok részesüljenek, így bevételhez is jutnak.
(20.50)
A vizek hasznosításában lényeges szerepet játszanak és szervezett tevékenységet folytatnak a horgászegyesületek. Lényegesnek tartjuk azt, hogy nagyobb szerephez juthassanak ezek a közösségek és nagyobb megbecsülést is élvezzenek.
Nagy szeletet hasít le a tortából ismételten és nem utoljára a többség rovására az, aki privatizál egy olyan területet, ahol például 15-20 millió forint telepítési költséggel visszatelepítés történt. Akik gondoskodnak a vizekről, azok kapják meg azt az önkormányzaton keresztül hasznosításra.
A tulajdonszerzésből a külföldieket ki kell hagyni. Ma már negatív, rendezetlen példa a Tiszai Erőmű és a Tisza-tó. Vajon nem kellett volna először rendezni a tulajdonhoz fűződő halászati jogot, és utána értékesíteni? A Tisza-tó ugyanis része az erőműnek.
A törvénytervezetben nagyobb odafigyelést kell hogy kapjon az elektromos halászat. Szigorú feltételrendszer kell hogy működjön, tenyészidőszakon kívül egy alkalommal, előre bejelentett helyen és időben, kellő ellenőrzés mellett. Nagyon fontos ezekre a szempontokra odafigyelni.
Az orvhalászat, az orvhorgászat kérdésköre külön fejezetet igényelt volna.
A Magyar Köztársaság nem mondhat le arról a jogáról, hogy a tengerek, nemzetközi vízterületek halászati tevékenységét felmondja.
Külön átgondolást igényel a vízparti tulajdonosok lehetősége, jogai és kötelezettségei.
A Független Kisgazdapárt részéről az elhangzottak alapján, a módosítások után tudjuk csak elfogadni a törvénytervezetet. Köszönöm figyelmüket. (Taps az FKGP padsoraiban.)
