DR. SZABAD GYÖRGY
DR. SZABAD GYÖRGY
DR. SZABAD GYÖRGY (MDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Többen feltették nekem a kérdést, hogy az elmúlt hét elején miért javasoltam a szavazatok újraszámlálását, hiszen a dolog úgy festett, hogy sok más hasznos és fontos törvényjavaslattal együtt ez sem fér már bele az Országgyűlés ez idei programjába.
(17.20)
Legyen szabad erről szólnom néhány mondatot. Úgy gondolom, hogy az egészségkárosodott emberek - szívesebben használom ezt a fogalmat, mint a fogyatékost - érzékenyebbek másoknál. Azt hiszem, aki ilyen emberekkel tartósan kapcsolatba kerül, aligha fog vitatkozni ezzel - érthető is. S az egészségkárosodott, érzékeny emberek csalódása, egy reménységük meghiúsulása számukra nagyobb megrázkódtatást jelent, mint a többi - azt kell mondanom -, az egészséges személyeknek. Gondoljuk el, itt a vitában felmerült, hogy hosszú ideje szó van ilyen törvény megalkotásáról. De ebben a ciklusban, ennek a ciklusnak a végén ez nagyon konkretizálódott.
A törvényalkotás programjába került egy ilyen törvény megalkotása. Úgy gondolom, ezt tekinthetjük úgy is, mint reményt erősítő kilátást az egészségkárosodottak számára. S ez, noha a törvényalkotási program tartalmazta - gondolom, ezt most többen megerősítik -, ismételten csökkentést szenvedett. Egészen 1998 elejéig ez a törvényjavaslat benne volt a törvényalkotási programban. És viszonylag későn fogyott el a remény, hogy ebből az elgondolásból, ebből a javaslatból tényleges törvény születik.
Ilyen körülmények között, úgy gondolom, nem kevéssé - s ezt nem is kell szégyellni, sőt, erényként kell elkönyvelni - filantropikus meggondolások is szerepet játszhattak abban, hogy képviselői önálló indítványok születtek, hogy ami a hivatalos programból mégis elmarad, azt magánkezdeményezés pótolja, vagy legalábbis a jó szándékot erősítse, dokumentálja, ezzel is a reményt vesztő emberek számára egy aranyhidat nyújtson, amely a jövőjükben a törvényre támaszkodás lehetőségét nyújtja.
Utána a dolog egy kicsit - legalábbis az én számomra - áttekinthetetlenné vált. Hiszen ha csak a számokat nézzük, a képviselői önálló indítvány 5374. számon került benyújtásra, s nem sokkal később a Magyar Köztársaság kormánya felirattal, és 1998 februári - ezen belül nyitott - keltezéssel megjelent az 5451. számú tájékoztató a fogyatékos és egészségkárosodott emberek esélyegyenlőségéről (feltételeinek kialakításáról) szóló törvény koncepciójáról. Nyilvánvalóan itt is egy törvényjavaslat koncepciójáról van szó. Nyilván emögött is ugyanaz az elgondolás volt, hogy a dolog, ha befejezetlen is marad, ne legyen reményt oszlató.
Nem tudom, jól látom-e és jól fogalmazok-e, de a dolog azon a bizonyos napon, amikor a tárgysorozatba-vételről volt szó, nagyon elbizonytalanodott, és egy határozatképtelenségi pillanatban nagyon kiegyensúlyozottnak látszott az igen és a nem. Bizonyos gyakorlattal annak felbecsülésében, hogy a közben beérkezők mennyivel szaporították a létszámot, mertem megtenni az újraszámlálásra szolgáló javaslatomat. S akkor is, azóta is azon gondolkodtam, hogy helyesen tettem-e. Mert mi között lehetett választani? Vagy a csalódás között, hogy megint elmarad a remélt törvény megalkotása vagy aközött, hogy lesz ugyan törvény, de - különösen a rövid időre előretekintve - nem lesz olyan gonddal kidolgozott, mint amit a téma indokol, és amit a törvényre várók joggal remélhetnek. Én mégis amellett döntöttem - másodpercek töredéke alatt, mondanom sem kell, magamban -, hogy a nagyobb csalódás a törvény elmaradása lenne.
Legyen szabad tehát az adott helyzetben azt javasolni, hogy az Országgyűlés kellő módosításokkal - mint érdeklődtem felőle, elég nagy számú módosítás befutott - fogadja el ezt ebben a ciklusban. Mondom: módosítva, törvényként, azonban annak jelzésével - és itt gondolatban sokakkal találkozom, akik felszólaltak, talán másképp fejezem ki -, hogy a törvénybe egy beiktatandó, gondolom, az előterjesztők által nem hátrányosnak ítélt utalással legyen szó nemcsak arról, hogy ez majd évek alatt teljesül, hanem arról is, hogy a törvény szövege foglalója a további jogalkotásnak. Ez a foglaló, amit az Országgyűlés azért fogadott el, hogy máris intézkedjék, de főként, hogy alapot, vagy ha úgy tetszik, keretet teremtsen, amelyet a törvényalkotás bizonyos jogi elkötelezettségnek, még inkább politikai és leginkább erkölcsi kötelezettségnek tekint arra, hogy azt kiegészítse és kiteljesítse. Ezért fogom a Magyar Demokrata Néppárt teljes egyetértésével, valamennyiünk szavazatát jelezve, saját szavazatomat is a törvény elfogadása mellett letenni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
